Megfőztem egy spagettit úgy, hogy a lábamba kapaszkodva sipákolt egy egyéves kiskölyök. Jó vót, na!
Bezabbantott egy egész almát meg egy banánt uzsira, gondoltam ettől a mennyiségtől kidől és rendezett körülmények között elvonul játszani. Hát nem...
Viszont vacsi közben beraktuk az etetőszékbe 10 szem kölesgolyó és 3 spagettitészta társaságában, amelyeket mintegy 15 percen keresztül hajigált szét a konyhában, de legalább megvacsiztunk rendesen. (És később akár visszaépíthettük volna a 3 szál spagettit a megtalált darabokból.)
Node, egyéb csodaszerű dolgok:
Kaptam egy akkora csokrot, mint a fejem (és nekem ugyebár atom nagy fejem van...), ami ebben a durva, hogy a Lacitóóóól!
Ami még durvább, nem ám bement a virágboltba, hogy "kell rózsa meg valami zöld mellé", hanem a kedvenc virágaimból csináltatta...
Asszem Laci is öregszik...
Másrészt este megittuk a pezsgőt (illetve főleg én, mert Laci szerint rávetettem magam, mint akinek akut szeszhiánya van... és közben tényleg...
), és Laci két pohár pezsgő után nagggyon komolyan azt mondta, hogy a római nászút után a 10 éves házassági évfordulónkkor Párizsba megyünk. Részemről oké, csak gyorsan papírt akartam ragadni, hogy ezt szerződés formájában rögzítsük, mert azért Laci az csak Laci, aztán lehet, hogy ma már : "He? Mivan? Párizs? Mi?"Szóval 7 év múlva megyünk Párizsba!
Esztike mindeközben csodálatos módon lefeküdt aludni (illetve ez még önmagában nem csodálatos), de este 9-től reggel 8-ig fel sem kelt.
Aztán ebédre megevett valami iszonyat mennyiségű paradicsomos krumplit (200-at készítettem a tányérjába, azt megette és még a lábosból a maradék felét is benyomta.)
Ezek után már mondtam neki, hogy látodlátod Esztike, nekünk pont ilyen gyerekre van szükségünk! (Ámen)Így lőn vala csodálatos nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése