2010. febr. 23.

Botrány a pelenkázón

A finommotorika fejlesztés tökéletes terepe a pelenkázó. Ugyanis a legújabb szórakozás, hogy Eszti egy pillanatig nem marad meg hanyatt fekve (már semmilyen elektronikai eszköz kézbe adásával sem) pelenkázás közben. Végülis érthető: caros seggel tényleg a legjobb a tornamutatványokat bemutatni. Persze erre anya is bemutat: először kér szép szóval, aztán csúnya szóval, aztán szép szóval de kiabálva, aztán ha szerencsém van ennyi idő alatt eljutottunk odáig, hogy a tiszta peló a seggén van és akkor a gyermek hirtelen mozdulattal a földre kerül, ahol meglepődik és innentől kezdve rá lehet csatolni a cuccot. Persze ez az esti fürdetés után nem kivitelezhető, így marad a "Béb, azonnal gyere ide, mert mindjárt gyerektelen család leszünk!", és amíg Béb szórakoztatni próbál és pelenkát csatolok.

Ma újabb felfedezés tettem. Ha a kezébe adom a Sudocremes termékmintás dobozt, akkor annak a ki- és becsukogatásával nemcsak a "nyugtongyerek pelenkázás közben" kegyében részesülök, hanem még a finommotorikus képességei is fejlődnek. (Mert frankón rábalettozza a pici dobozra a tetejét.)
Szóval juhéjj van, még kb 3 pelenkázásig, amíg meg nem unja az egészet...

Amúgy most megint szép az élet: a délutáni lefektetés asszem mostanra érett be. Ugyan volt a múlt héten pár nap visszaesés, úúú, az durva volt, de most megint jól alakul a dolog.
Esztike megyünk aludni, redőny lehúz, Esztike fejét a vállamra hajtja, kb. 20 mp. múlva teszem be az ágyba (jelzem, még ébren van, de már laposakat pislant) és elalszik. Se sírás, se szenvedés... Pörfikt jó vagyok! Kicsit tovább tartott egy hétnél, de most már okés a dolog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése