Persze a bulit azzal kezdte, hogy fél órán át sikítozott (csak úgy a sikítás kedvéért), mert az első hangadásra mameszék nagy nevetéssel reagáltak, így Eszterem fogta, hogy ez jó buli és abba sem hagyta... úgy fél órán át.
Legalább mama megértette, hogy ez egy ilyen sikítós kislány, na! Mindig kérdezte aggódva a telefonban, hogy mi a baja... Hááát, szerintem a mai nap kellett ahhoz, hogy elhiggye, semmi... Csak ez biza szeret sikítani...
Aztán délután újabb 1 és 3/4 óra alvás után elmentünk sétálni. A séta alkalmával rajtam is erőt vett a "vajon szokás-e megfulladni az esővédő alatt a babakocsiban?" kérdésköre. Mivel nem találtam erre magamban egyértelmű választ, 5 percenként szellőztettem be neki. Aztán meg is unta a homályos tájképet, így fél óra után meg kellett szerelnem, hogy ne is ázzon a gyermek, de ki is lásson. Ez amúgy tök egyszerű egy büdös nagy ponyvával.
Sebaj! Brutáljó bizniszt találtam a DM-ben. Nestlés alma-őszibarack 190 grammos, 149-ért. Komolyan nézegettem egy ideig, hogy mi a baja a cuccnak, de totál semmi. Szóval vettem 6-ot (je, mert ez kafa ohnecukros termék), úgysem állunk már túl jól gyümölcsileg. Ennek örültem.
Ja, és hogy mi van az alvással? Miután reklámoztam pár napja, hogy milyen überfaca minden, azóta a délután fektetés nem más, mint egy őrülten visítós, az ágyrács minden oldalára vadul felkenődős ámokfutás.
Szóval egyelőre visszavonulok a hasonló reklámokkal. (De a 3. tottál átaludt éjszaka 
egyhuzamban (vagyis szopira sem kelt fel hatkor... Yesss!) 
)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése