Az egy éves szüléssztori...

Kéretik úgy olvasni, hogy ezt egy éve írtam!
Azonban még nem publikáltam ide.

Laci miatt volt az egész! Lefeküdtem este, embör utánam és kb. 15 perc múlva felriadtam a horkolására. Na onnantól kezdve nem tudtam visszaaludni, kimentem a kanapéra. Ott forgolódtam egy keveset, majd éjfélkor belémnyilallt valami. Mondom: "afene".... Aztán kettőig ez úgy elég sokszor megtörtént.... Mondom: "afene". Elkezdtem én mérni az időt, de mindig elfelejtettem, hogy mennyi telt el az előző óta, mert addigra már nagyon álmos voltam és aludni akartam. Szóval nem sikerült eldöntenem, rendszeres vagy sem! Aztán fél háromkor csak felkeltettem Lacit, hogy na, csináljon már valamit!! Na ő lemért kettőt, akkor már 5 percesek voltak és határozottan elkezdett pakolni, hogy megyünk! (Én akkor már reménykedtem benne, hogy mégis vaklárma, mert akkor tojtam be először a szüléstől.)
Naszóval, ha a Laci nem szed össze, én még most is itt vajúdok a nappaliban!
Bementünk a kh-ba de addigra már 3-4 percesek voltak a fájások (a dokim azt mondta, hogy a 8-10 perceseknél már induljunk el....Hopszi, asszem az volt éjféltől...)
A kórházban sehol senki, a szülésznő meglátott, mondom lehet jöttem szülni, de lehet, hogy csak vaklárma... Rámnézett és azt mondta: ez nem vaklárma.... Na akkor azt gondoltam, hogy úristen, ne már, legyen inkább vaklárma!!!
A kórház jó volt, hajnali 4-kor senki nem volt se a szülőszobán, sem a vajúdóban. Lacit is simán beengedték lófrált egyet-kettőt, de kiküldtem. Asszem nagyon jó, hogy nem apás szülés volt, mert a fájások alatt egyszerűen nem bírtam elviselni senkit! Aztán szenvedtem még órákat, olyan fura pszichés állapotban. A fájások között folyamatosan bealudtam, mivel nem sűrűsödtek és nagyon fáradt voltam. Dokimat addigra hívták be, amikor már volt értelme. Ő jött 8 körül, burkot repesztett,, kiderült, hogy mekóniumos a magzatvíz, így gyorsan meg kell szüleszteni. Fájások nem voltak elég gyakoriak és gyengék is voltak (szerintük....), így kaptam oxitocint. Bódulatban voltam végig, csak a kitolásra tértem magamhoz. Nekem szerintem az oxitocin sem hatott, mert láttam végig a méhtevékenységmérőn, hogy 40-60-asok a fájásaim.... És végig 3 percesek voltak. Emiatta a kitolásnál nem volt olyan "elemi erővel nyomnom kell" érzés, így sokadszorra sikerült kinyomatni Esztikét. Szóval nem is értettem, hogyan lehet megszülni egy gyereket 3 perces 40-60-as fájásokkal, de nagyon úgy néz ki, hogy sikeres volt.