Na, ez nátha vagy nem nátha...
Tegnap Eszteremnek semmi baja nem volt, délelőtt még egyszer-kétszer folyt az orra, de ezután totál semmi. Se láz, se takony, semmi. Eltűűűnt...
Aztán éjjel csak 2-ig sikerült aludnia, onnantól kezdve folyamatosan nyöszörgött, sírdogált. Fél 5-kor átmentem egy röpke orrszippantyúra, de tök fölösleges volt. Visszaaludt és utána is 10-15 percenként sírt. Nem kellett bemennem, mert visszaaludt, de én a mosott szarhoz hasonló állapotba kerültem reggelre. Oknyomoztam ugyan, de nem jutottam előbbre, hogy mi nem hagyta aludni.
Reggel Esztercicc persze nyomta a szunyát, mint aki éjjel nem aludt, de negyed 9-kor felzörögtem.
Reggelinél édibédi volt, mert akkora fintort vágott a teljes kiőrlésű tönkölybúza kenyérre, mintha legalább apja lánya lenne, de aztán furcsálva ugyan, de betolt egy szeletet üresen.
Ebédre belecsaltam egy adag répát húslevessel. (Mondjuk el kell mondjam, hogy jelen állás szerint csak úgy hajlandó az etetőszékben étkezni, hogy a C vitaminos üvegcse kupakját tekergeti, és miközben ezzel marhára el van foglalva, addig én lapátolom a szájába a kaját.)
Mindezek után letepertem és belenéztem a szájába. Nem szoktam amúgy, mert én totálbéna vagyok és nem tudom, mit kell nézni, de most bepróbálkoztam. Nos, amit láttam, az az, hogy jól ki van dudorodva főleg a bal felső kettes, meg az egyesek is, de azok kevésbé. Mondjuk szerény hozzá-nem-értéssel azt blöffölném, hogy nem napok kérdése az ügy, de lehet, hogy ez okozza az "itt-a-takony-hol-a-takony" kérdését és az éjszakai szenvedést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése