Őszi szünetes szerepek

Pár napja/hete Petikém olyan édesen elvan, mint a tök. Már pont beleéltem magam, hogy ez így marad örökre (vannak vágyaim, na!), de az elmúlt napokban megint rendre nyávog.
Olyannyira, hogy Eszti, a szokásos -éppen cirkuszos- szerepjátéka alkalmával, megfelelő hangsúllyal úgy konferálta fel, hogy És akkor jöjjön  A Nyifogó L. Péter bohóc. Naugye, nemcsak nekem tűnik fel. :)
Pedig az elmúlt időszakban konkrétan egész nap eljátszott, itt-ott-amott, sokáig!

Ezen kívül viszont überbalhékirály lett a lelkem. Ha nem úgy van, ahogyan azt ő szeretné! Tolja neki a visítást! Mondjuk, amikor kiszedtük erőszakkal a Malomban a pénzbedobós játékautóból, hááát, sokan néztek...

Azért megkérdőjelezhetetlen, hogy ő a miniszerelmem... :)

A mosógépbe bekészített ruha újravegyült a szennyessel és egyéb fürdősjátékokkal.
(És a zuhanykabin sem üres. De azt már messziről látom, ha belepakol, ugyanis behúzza a játékokra a kabin ajtaját. )

Eszti is itthon nyaral most. Őszi szünet van. Minden nap elmondja, hogy milyen jó itthon, hogy nem kell oviba menni.
Nekem sincs ellenemre, tök jól elvagyunk, nagyon flottul mennek a dolgok kettejükkel. Pakolunk, játszunk, főzünk, alszunk.

Csak egyvalami rondít bele a büdös nagy idillbe: A szerepjáték.
Bevallom tökösen, leszívja az energiámat.
Eszti ugyanis olyan szinten belejött, hogy ki sem nyitja a szemét, már kezdi: Akkor most játsszuk azt, hogy...
És a nap folyamán én vagyok a kislánya, a doktornéni, a játszóházas néni, a buszos néni és miegymás. Elkészülök tőle.
Folyamatosan csiviteli a szerepnek megfelelő szöveget, nekem meg szintén azt kéne. Hát biztos létezik szuperanyu, akinek ez mosolyogva megy 24 órában. Nekem néha fogcsikorgatva.

Nem is nagyon tűnt fel eddig, mert megoszlott. Hétvégén mondjuk egész délelőtt Laci játszik velük (mert ezeknek a kölyköknek ilyen jódolguk van, amíg anya főz, apa tolja a kisautót, építi a Legót, színez és kirakózik), szóval akkor úgy felesben megy ez a "Játsszuk azt, hogy...."
De most töményen kapom.
Örülök persze, okosügyes rendben fejlődik, mert a szerepjáték kell.
Csak nekem nem annyira. :)
Hmm... sebaj, jön anyu csütörtökön... :P

Meg a kutya témához még egy kép. Csak mert cukik. Mindig.

Ha hó, akkor Télapó!

Ma hajnalban keltünk.

Sajnos hiába minden, Pepókirály asszem rámütött. Bár én tök úgy emlékszem, hogy csak felnőttkoromra lettem ilyen végtelenül hisztis az alvásomra, hogy füldugóval alszom, mert különben mindenféle zaj felébreszt. De lehet, rosszul emlékszem.
Peti is hasonló. Egy csomószor riadok fel valami kis semmi hangfoszlányra, és Petit is meghallom mocorogni, szólni egyet, vagy felsírni.
Szerencsére nem gyakori a hajnali, de az biztos, hogy reggel már mindenféle zaj felkelti. (Eszti meg egyszer 9-ig aludt úgy, hogy a szobája ablaka alatt verték ki géppel a betont 8-1/2 9-ig.)

Ma reggel egyszerűen ugatott az utcán egy kutya kettőt (!) hajnali negyed 7-kor. Én felriadtam, fél perc múlva meg hallottam, hogy Peti is elkezdett csivitelni.
Ha bőgött volna hagyján, az reménysugár, hogy visszaalszik, de beszélgetve... Esélytelen volt!

Így negyed óra múlva nagy kegyesen becsattogtam érte. De Eszti is felkelt addigra.
(Ő meg a másik véglet, apjára van ütve. Volt képe valamelyik nap reggel 1/2 9-kor - amikor már megengedtem Petinek, hogy a zenélős játékokkal is játszhat. Szóval 1/2 9-kor volt képe kikiabálni a szobából, hogy anya, kapcsoljátok már ki azt a vackot, mert nem tudok pihenni.
Mondtam neki, ilyenkor már igazán felhúznám a redőnyt. NEM! Akkor kiszedlek a takaró alól! NEM! Akkor beviszlek - a szintén még az ágyban tespedő - apádhoz pihenni! JÓ! Szóval róla(róluk) ennyit. :) )


A fél 7-es kelés hozománya lett, hogy Eszti még belefutott a csodás reggeli hóesésbe, amikor tényleg fehérek voltak a fák és atom nagy pelyhekben esett. Tök jó volt! (Bár valljuk be, nekem azonnal az jutott eszembe, hogy még nem lehet hangulatos téééél, mert nem csináltam meg a nagytakarítááást!!!)

Így Eszterem össze is rakta a történetet gyorsan. Ha esik a hó, akkor jön a  Télapó!
Próbáltam magyarázkodni, hogy ja, jön, de inkább majd 120 év +/- 3 nap múlva és igen, 120 év +/- 3 nap az soook, meg hogy valójában ősz van, ez csak valami tévedés. És különbenis, minek neked Télapó?
Majd hoz ajándékot.
"Hááát, nemigazán. A Télapó inkább csoki, meg gyümölcsöt, mogyorót, ilyesmiket hoz."
Óóó, de én szerettem volna cukrot is kérni tőle. 

Persze majd elsírtam magam saját galádságomtól, hogy a gyerek repertoárja 3.5 éves korára cukor terén az alábbi:
- DM-es vitaminos, ohne cukker torokcukorka,
- vegyük ide a C vitamint rágótabletta formájában,
- az autómosós cukrosbácsi rendszeres nyalóka ellátmánya (mondjuk amilyen gyakran mosatjuk Stellát, ezzel a problémával nemigazán kell foglalkoznunk),
- és ki ne hagyjuk a pár napja elfogyasztott robbanócukorkát, amelyet kizárólag a tetoválás miatt vettünk. Eszembe nem jutott, hogy megeszi.  A tetkós rágókat pl ki is dobtuk.

Szóval elszégyelltem maga, hogy "dehát ejszegényke, úúgy szeretne cukrot". Meg egyébként is, néha kaphatna, olyan igazi fogszuvasodást okozót, hát mikor, ha nem Mikuláskor!
"Milyen cukrot szerettél volna kérni?"
Vaníliáscukrot.
Nyehh... azt kapsz. :)

Enikőnek

Hálából a 24 (27) egyforma, házhozszállított, bébiételes üvegért (óhigen, az újabb ötletem adventi naptárra).
Szóval kutyátok nem csak nektek van... :)

Kezdődő Ödipusz konfliktunk van

Sétáltunk 4esben az utcán. Eszti meg apja lemaradva futkároztak.
Egyszer Eszti hejjdejókedvében odakiált nekem: apával házasodunk! Én leszek apa felesége!
(Perszepersze apa rögtön közölte vele, hogy valójában neki már van egy felesége, és neki az is sok, de azért lehet teperni. :) )
Tök édes! (Eszti. Nem apa. :D)

4 nap

Az nagyon-nagyon jó volt.
Volt ugyanis minden.

Szombat-vasárnap Esztikirándulós, ő magát Pesten remekül érzős (bábszínházazós és játszóházazós fullboldogság),
nekünk itthon egy-gyerekes (vele zavartalanül kikapcsolódós!), vásárolgatós, nemfőzős, kínaiban kajázós, lazán napsütésben kávézgatós anya-apa boldogság.

Hétfőn Pestre utazós, ott remekül szórakozós, délelőtt és délután is férjesen, ámde gyerekmentesen vásárolgatós, kávézgatós, majd hazautazós.

Kedden pedig a négyesben családosan kirándulgatós.

Képes a kirándulgatósról vannak. Az is csak az arborétum lett, de az meg annyira csodás volt, hogy ihajj! (Sárga-piros levelű fák, köztük beszűrődő sápadt őszi napfény és egyéb giccshegyek.)

 Jellemző fotózkodós

 Jellemző kekszmorzsás

Messzefutós focizós

Játszóteret látós

Játszótérre megérkezős

Az itt nyaraló dédi és a nem itt nyaraló Eszti

Itt volt a dédimama 2 napot. Nem semmi amúgy, mert még mindig a 80 éves, egyedül még simán busszal utazgató mameszomról van szó.

És Peti az első pillanattól kezdve bele volt szerelmesedve.
Amúgyis barátságos darab a kölyök, de a dédit látta este megérkezni, mosolygott és onnantól kezdve két napig.

Tegnap időpontom volt masszázsra délután 2-re (luxusbéka vagyok, de az történt, hogy a Bónuszbrigádon vettem kupont a szomszéd utcába egy masszőrhöz, aki aztán mondta, hogy olyan jó állapotban vagyok, hogy inkább brigádos áron vállal, csak menjek még vissza hozzá... :S Az jó olcsó egyébként... :) ) Ráadásul keményen cikis voltam, amikor hétfőn csak miattam maradt tovább, nekem meg 3/4 5-kor jutott eszembe, hogy jaaaa... 4-re időpont... Szóval inkább bevállaltam a 80 éves mameszomal, hogy 2-kor övé a gyerek, de ammeg úgyis aludni fog, szóval tökmindegy, ez egy félórás elfoglaltság.

Ami frankó is lett volna, ha... ez innentől a mamesz hibája, aki a kókadozó Péterre azt javasolta: "ugyan, hadd kumjon egy kicsit a szegény gyerek 11-kor a babakocsiban!". Na kumott is, így fél 2-kor bepróbálkoztam a fektetéssel, hát lópikula.
Bakker 2-ig konkrétan az egész ágyat szétszedte, dumált, pakolt, de semmi egyéb alvásra utaló jelet nem produkált.
Nem akartam 2 óra 00 perckor lemondani a masszázst a hétfői blama miatt, így mameszom unszolására végül elmentem. A legrosszabb ami történhet, hogy nyom egy félórás bömbikört, mert ugye a mamának azért a kölyök ágyból kiemelése is necces...

Na az lett belőle, hogy állítólag elkezdett nyüfögni egy 10 perc múlva, mamesz bement, fekvő állapotába tette,  megsimogatta a fejét és a gyerek többet nem szót. Elaludt.
Mondom én, hogy bírja a nagyanyámat! :)

Ezek után ma, amikor Esztit el kellett hozni délben az oviból, csont simán itthagytuk mamára a kölyköt, aki akkor ebédelt, még egy kicsit elpörög ilyenkor, mi meg 20 perc alatt meg megjártuk Esztit. Szerintem fel sem tűnt neki, hogy elmentem. Hangos nevetgélésre értünk haza.

Mamesz ma hazament, és holnap meg Eszti utazik.

Eszti, most hosszú szünet lesz.
Nem megyek oviba? Hurrá! 
Nem, 4 napig!
Az sok?
Igen az sok, és csupa izgalom lesz! Na mi lesz holnap?
Etumama?
Váá, ezt honnan veszed??? De amúgy igen.
Hurrá! Nem baj, hogy kicsit folyik az orrom?
Nem drágám, majd Etumama elvisz az ügyeletre, mindig oda hord. :P

Kicsit később:
Alig várom már, hogy vége legyen a napnak.
Holnap a szoknyámat veszem fel, hogy csinos legyek.

És pörgéspörgéspörgés.
Most le van lőve, alszik. Azért hogy hamarabb holnap legyen... :)

Az ovisztori

Most úgy állunk, hogy elmesélem.

Végig úgy álltam az ovihoz, hogy teljes mértékben megbíztam Esztiben, benne nem fogok csalódni.
Mert ő amolyan "feltalálom magam"  gyerek. Marha jól ellavírozik a különböző helyzetekben, sokszor a olyanokban is, amelyek teljesen újak.

Na ebben nem kellett csalódnom.

Az elmúlt hetekben összeszorult sokszor a szívem, mert ez az ovi egyáltalán nem tetszik neki, nem szeret menni és hát mit szépítsük kaka ovi.

Az elválásunk szép óvatos volt, ahogyan számítottam rá. Első nap volt sírás, de nem rögtön, hanem már egy órával azután, hogy otthagytuk. Mondjuk kurvanagy szerencse, hogy Eszti már járt közösségbe tavaly, mert amilyen módon ez az egész folyt, asszem sírógörcsöt kaptam volna, ha életében először ilyen körülmények között kellett volna otthagynom valahol (értsük: kavarodás az öltözőben, a szekrényünket nagy nehezen megtaláljuk, cipő le, benti cipő fel, oszt mehetsz. Jaaa, az óvónéni az 3 másik gyerekkel, vagy a jóég tudja hol. És te húzzál haza, mert nem szülős beszoktatás van. Ha sír a kölköd, akkor cumi van neked. Meg a kölködnek is. Durva,)

Eszti azt mesélte, hogy amikor sírt, akkor mindkét óvónéni megvigasztalta (szerencséjük!).

Aztán másnap könnyezett egyet a szeme, amikor öltöztettük, hogy nem akar itt maradni. Dehát elsütöttem neki a klasszikust, hogy hidd el, apád sem akar dolgozni járni, mégis megy. Ölelés-puszi-sziababa. Utána rendben volt.

Azóta volt már egy egész hetet, majd egy egészet hiányzott.
Majd a héten ment újra először, amikoris hétfőn úgy jött haza: anya, nem kaka az ovi!
Mondtam, "na ne viccelj, tényleg"? És fel volt pörögve, mesélt stb.

Azóta azért a biztonság kedvéért minden nap elmondja, hogy nem szereti, és tegnap betojtam a szövegén, amikor beleheveredett apja ölébe és bejelentette, én veletek együtt szeretek a legjobban lenni. Biztosítottuk róla, hogy mi is, de azért menjen már el oviba. :)

Annak a sajnálkozásnak pedig, hogy szegény gyerek nem érzi igazán jól magát ott (sokan vannak és hogy kevés a játék, ezt sajnos másik gyerkő is mesélte otthon), szóval ennek az vetett véget, hogy tegnap mesélte az egyik kislány apukája (az utcán összefutottunk, mást nem is ismerek még amúgy), hogy a lánya mesélte, hogy az enyémmel játszottak. (Vagyis nem igaz az állítása, miszerint ő nem játszik senkivel.)
És apa reggeli tapasztalata: bevitte a csoportszobába, és egymás után 3 kisgyerek is odament Esztihez, hogy játszunk ezt, meg szia, meg stb. Vazze elhajtotta mindhármat. És erre Laci mondta, hogy akkor majd megoldja magának, nehogymár sajnálgassuk! (Tök igaza van amúgy, annyira csak nem szar, ha többen is mennek hozzá játszani, oldja meg azzal a vagányságával, amiben bízom.)

Úgyhogy így állunk.
Minden nap tervezek amúgy rögtön alvás után, 3-ra érte menni, és erre törvényszerűen Peti minden nap du. 3,5 órát alszik és 4-kor kel fel. Úgy állok hozzá, hogy talán ma nem. :)

És most tudtam meg, ami miatt megesz az izgalom: a Kriszta szül. Éppen most! :)

Hosszú hétvége

Hát elég hosszú volt, el lehet hinni!
Laci már tegnap reggel kávézás közben azt mondta, már szívesen menne dolgozni. :)

Pénteken szegény Pepókirály megnyerte a Ventolin/ antibigyó kombót a gyerekorvosnál. Vagyis beteg.
Az is bakker olyan aranyos volt, sajnálkozott egy kört, hogy "de-nem-merem-megkockáztatni" és "muszáj-neki-felírnom", de aztán megbeszélte magával, hogy Peti igenis jól van ahhoz képest, hogy anno az immunológián felajánlottak neki egy ágyat "ha bármi van" esetére.

Különben nem gáz a gyerek, de tényleg...
... ha befogom a fülem.
De ha nem, akkor minden egyes lélegzetvételnél olyan hangja van, mint egy elcseszett Sokol rádiónak, és ez igenis ijesztő.
Amúgy általában jól elvolt az elmúlt napokban, nem volt más jele a betegségének, de tegnap pl. egész nap nyávogott.
Már alig várom, hogy megérkezzen az inhalátor, aminek a megrendelésén természetesen vagy 4 napot ültem (hogy "de biztos ez a jó választás?"), már rég itt lenne.

Emellé a kölyök mellé társult egy Eszter, aki az itthon töltött napok kényelmében olyan módon elszemtelenedett, hogy már mindenkit kihozott a béketűrésből.

Ő mostanában köszöni jól elvan hisztifronton, nem nagyon veri magát a földhöz, nem visít, csak néha itthon. Ő inkább besértődik és bevágja maga után az ajtót és hangosan sír, hogy biztosan meghalljuk. Meg ilyeneket alkalmaz.
Nade most! Hohóóó, szombaton pl. a Malomtól hazáig üvöltött az egggééész PetőfiS. utcán végig, pusztán azért, mert nem nézhette végig a táncos műsort a Malom közepén.
Nem jött, le volt maradva stabil 5 métert, ha közeledtünk visszafelé indult el, ha leszartuk hangosan bömbölt. Áááuhhhh.

És ez csak szeletke sztori.
Nem ehhez vagyunk szokva, leépültünk.

Ovi terén is már előjött rajta egy "csakazértsem" életérzés. Most az a gyanúm, hogy ha élete legjobb bulija lenne az oviban, akkor is fitymálóan azt mondaná, "deszarvolt".
Úgyhogy már annyira nem izgat, így annyira nem szívfájdító, hogy nem érzi jól ott magát, majd megszokja.
Tegnap már kezdte a szöveget: szerintem holnap reggelre folyni fog az orrom  meghogy: megint az a fránya ovi. De mondtam evvan babám, úgyhogy simán felkelt reggel és nulla balhéval, szövegeléssel elvonult a fránya oviba.
Mi meg ma pihenünk.

A csodakölykök

Tegnap a gyerekorvos meglátta Esztit és széles mosollyal megkérdezte, hogy "Eszti, elkísérted a tesódat?" Hááát, mondtuk ja, de ha már itt van, nézze már meg őt is. Tök hülyén éreztem volna magam, hogy ha -bár ennyivel őt sosem citáljuk orvoshoz- de full betegen kint hagyom a váróban.
Persze semmi, tüneti kezelés, aztán jóvan.

És Peti? Bakker annak is. Amit én alakuló zörgésnek érzékeltem, az nem tüdőn van, csak az orrából hallatszik, nincs még gáz. Se antibiotikum, se Ventolin, csak tüneti kezelés. (A borotvaélen táncolás azért megvan.)

De boldog voltam!

Este úgy gondoltam, 3 nap fulltakony után, az éjszaka már csak jobb lesz Esztinek, ezért este elkezdtem tuningolni, hogy a saját ágyában kéne aludnia, mert nekem nem túl jó, ha kirugdos a sajátomból. Persze szemtelenül azt felelte, úgyis jönni fog. Én meg már nem voltam a türelem csúcsán, így ahelyett, hogy a földhöz csaptam volna a mesekönyvet, ami épp a kezemben volt, inkább apjának sikítottam.
Az bejön, magyarázza, miért nem jó anya ágyába mászkálni éjjel. Erre Eszti, jó, akkor hozzád megyek apa. "Felőlem, de én horkolok ám!" Jó, akkor én is fogok. (Azért ez jelen állapotában nem üres fenyegetőzés.)
Aztán apa: "de én, ha reggel felkelek, és egy gyereket találok az ágyamban, akkor azt elviszem az oviba!"
Így lett bebiztosítva, hogy apját biztos nem látogatja meg. :)

Különben hozzám sem jött, de hallottam, ahogyan 4-kor elkezdte a trombitálást és köhögést és úgy megsajnáltam, hogy áthoztam magamhoz. (Még szerencse, hogy Laci egy cseppet sem bízott egyikünkben sem, így kinyitotta a kanapét lefekvéskor.)
Nesze neked következetesség!

Szegény, még mindig szarul aludt. Mondjuk azt a szarult egészen reggel negyed 10-ig....
Peti sem tojózott, 3/4 9-kor kelt fel.
Ezután gondoltam, Esztit nem fektetem le délután, hát hogyan. Ő is benne volt, hogy majd csendespihenőzünk, ha nem tud, nem kell aludni.

És amikor elkezdtem a Petit fektetni (igaz, jó későn, csak egy után), bakker beágyazott a hálószobába magának és befeküdt, hogy majd megyek én is. Hát nem hoztam szóba a szimpla csendes pihenő lehetőségét... Azóta is alszanak.

Az sok együtt töltött idő átka: :D

Mindezt azért, mert Peti, az apám kifigyelte, hogy a csatot Eszti hajába tesszük, és napok óta, ha megkaparint egyet, akkor teszi a fejére. Eszti meglátta és ugye ő nem hagyja figyelmen kívül az öccse igényeit. :) És Pepó a képen látható módon hagyja magát.

Csak beszívtuk megen

Tegnap délelőtt még semmi extra, délután Peti 38.5-tel kelt 3-kor, de hogy minek, azt nem tudni.
Lehányt kétszer, aztán visszafeküdt 4-kor. (Hányáson nem aggódunk, "csak" a szokásos köptetős buli. Szerintem ő erre is érzékenyebb, nem is feltétlen a  köptető a hibás - most ugyanis Sinuprettel nyomjuk. Annak nincs ilyen hányatós híre.)

Közben Hangyáékat már nem akartam lemondani 3-kor, így ők is jöttek.
Ez jó is volt, mert ugye Hangyóca fut (és nem a paneleket körbe, hanem maratont), és szerinte simán belefér, hogy hetekig regenerálódik a lábam. Meg egyébként is csomó jókat mondott még, Kendét meg meg kell zabálni, egyszerűen olyan édes kissrác, de tényleg!
Közben Petit egyetlen percre sem lehetett letenni a földre, meg sehova, de azért lelkesen felkötöztünk mindenkit.
A földre le nem tehetős dolgot meg szó szerint kell érteni. Ha lázas, akkor ez van. Közelítem a földhöz, már bőg és ha leteszem, akkor vér szerencsétlen fejjel ülve bömbizik a világba. Úgyhogy viszem, nincs más megoldás.
De szerencsére visszafeküdt, aludt 6-ig, akkor kapott kúpot, direkt Germiciddel kezdtem, hogy estére Nurofen jusson, de nem kellett szerencsére. És 6 után olyan volt, mint máskor.
Egész éjjel aludt, bár amikor bent voltam este 10-kor náluk, éreztem, hogy melegszik, de aztán nem ébredt fel, nem is nyöszörgött.

Ma délelőtt 10-ig ugyanez a le-nem-lehetett-tenni dolog, nagyon veszélyes volt, mert azért Eszti is a világon van, meg pofátlan módon 1/2 10-kor már én is a kávémat követeltem, (miután Eszterem sajátos alváskultúráját megint az ágyamba hozta hajnali 1/2 4-kor), de aztán 10 után lecsillapodtak a kedélyek és eljátszogattak vígan egy órát úgy, hogy közben a lakást is kitakarítottam.

Délután meglátogatjuk a kedvenc gyerekorvosunkat, és csak az a szomorúságom, hogy a láza miatt biztos rányomja az antibiotikumot. Brühühü.

De itt az orrszipis elmaradt videó, csakis keresztanyu fülrágása miatt. :) Egyszerűen aranyos. (De a minősége ennek sem 100-as...)

Eszti amúgy megvan, folyik az orra, köhög, de nagyon boldogan vette tudomásul, hogy emiatt minden délelőtt egy órát nézheti a Bogyó és Babócát DVD-n és egész héten nem kell az ovi felé szagolnia (tegnap csak szerdáig mondtam le, de nem úgy néz ki, mint aki holnap meggyógyul, így kivettem a hétre).

Borotvaélen táncolunk

Ventolin ügyben.
Már csőre töltve hever, de még nem lőttem, mert most nem hallom a zörögni.
Perszepersze Pepókirály, de van ám neki bajtársa is.

Hogy ez most egy újabb betegség-e vagy az előző nem múlt el nekik teljesen... Fene tudja. Mindenesetre Ms Utálok-oviba-menni Eszter megint megúszta 3 napra a dolgot. Pepóka meg már 1/4 12-kor sunyiban bealudt a ruhaszárító alatt.

Én sem vagyok toppos termék, ha így haladunk, karácsonyra egy pár új lábat kérek, az éjszaka folyamán meg nem emlékszem, hogy aludtam volna, így szegény betegekkel nem voltam túl türelmes.
Az éjszaka az a röhej, hogy nem is voltak gázok ám, de azt felváltva nyomták.

11-ig nem tudtam elaludni, éjfél előtt már jött Eszti, hogy folyik az orra. Orrfújás, visszafektetés, zsepibekészítés. 1 körül Peti elkezdte az egy órán át tartó fuldokolva köhögős műsorszámát, ezalatt azért nem aludtam olyan hejdejót (nem sírt, nem is kellett bemennem hozzá, de akkoris), majd Eszti kezdte el a trombitálást, vagy 12* hallottam. Végül megérkezett 3.35-kor, hogy neki pisilnie kell.
Pisilt, és nem is küldtem vissza a szobájába. Bekucorodott a kanapéra, ahol lefeküdtünk és egy órán keresztül nyomta az orrfújás/köhögés mókáját, és aztán 2 oldalbarúgás és 3 fejbetenyerelés közben valamit csak aludtam kb. 5-7-ig.

Így heti programok lefújva, kivéve K, aki még mondjuk nem tudja, hogy programunk van, meg azóta jelentkezett Hangya is, de mondtam neki, csak annyi gyereket hozzon, amennyit muszáj a tanuláshoz. (Vagyis Zsuzsi, hátrakötözést mutatok neki. Ki gondolta volna, mi? :D)

Úgyhogy ezt csak beszívtuk így a megint vagy még mindig takonnyal.

De semmi gáz, a kölyök már saját műsorszámot ad el orrszívás alkalmával. Beteszem a porszívó mellé, és mondom neki, hogy "hozom az orrszívóóót!" Erre vihogva elspurizik. Majd egy kicsit megkocogtatom a szerkentyűt, és győz a kíváncsiság. Visszatrappol és összeszereli.
Tök cuki és le is van videózva. De nézhetetlen, szal remélem, Laci csinálsz vele valamit, mert sááárga Béb az egész!!!!

Helyette megnézhető ez: cukorborsógyerekek
(Na ez sem a minőség csúcsa.)

Közérdekű közlemény

Ez most tényleg az, hogy az a 40 +/- 10 fő aki olvas, tudjatok már róla.

Szóval van ez a Mastercard mobil, állat!

Nézzétek meg!

Azért tudom, hogy állat, mert Laci felhívott, hogy akkora akció van az Extreme digital-nál, hogy ha 20ezer forint feletti cuccot vásárolsz náluk és Mastercard mobillal fizetsz, akkor 10ezret visszaadnak. A felét, érted?
Mondtam neki, a) ki van zárva b) akkor veszünk új mikrót?

De kiderült, hogy a) nincs kizárva, mert már eleve 10-zel kevesebbet kellett fizetnie b) egy tablet-ért. Amit azért vett (elvileg a "zsebpénzén, úgyhogy jóvan), mert unta, hogy Eszti és én is az ő telefonját használjuk játszani.

Hát persze sokkot kaptam hirtelen, de végülis ez van, ha informatikushoz mész feleségül. (A saját pénzén mindig kütyüket vesz, így a sokkból felépültem simán.)

De az sem rossz, hogy netpincéren keresztül 1000 forint feletti rendelésnél 1000ret visszakapsz.
(A bónuszbrigádra ne ugorjatok, sajna arról már az OTP tökölése miatt -3 napig ültek a tranzakción- mi is lekéstünk.)

Üdv nektek kedves olvasók, hátha valakivel jót tettem az infóval! :)

Még mindig semmi ovi

Még mindig nem érzek elegendő erőt, hogy a szopacs óvodáról meséljek.
Talán jövő héten.
Már ott tartok, hogy holnap elcsípem az óvónénit a Honvédséges családi napon és letámadom, hogy veszek én egy valag játékot, csak legalább egy kiskonyha legyen kialakítva a gyerekeknek. Borzalom!

A lábam irtózatos állapotban van, bicegek és nem csak a bokám, az egész alja térdtől lefele. De dacolva a fájdalommal - meg hogy ezután a séta után a nap többi részét ülve/fekve fogom tölteni - ma megint elmegyek Esztiért, hogy szegénynek ne kelljen ott sínylődnie 4-ig, amíg apja érte megy, hanem már alvás után, 3-kor hazajöhessen. Mert annak úgy fog örülni!

Pepó témában boldogság. Ugyanis kb. elmúlt az orrfolyás. Vagy fél napig volt neki gáz, utána alap orrfolyós szint, majd az elmúlt napokban még jött, de nem sok. Még egy kicsit talán hallatszik valami, de nem tüdőről. Nem is értettem, hogyhogy.  Hmmm.. néha lehet ez ügyben mázlink. (Gondolom a doktornőnk meg a körmét rágja izgalmában, hogy mégis miért nem mentünk. :) )

Petikirály most abban a korban van, hogy kb. egész nap azt mondom neki, hogy "megeszlek, de imádlak, de cuki vagy". Hát de komolyan! :)
Már beletörődtem a nyávogásába, akkor felveszem, hurcibálom egy kört, aztán kész.
Mondjuk a "nem"-et továbbra sem érti, és büdöskölök is, mert először elvégzi a melót, aztán körülnéz, láttam-e.
Ez fokozottan igaz a kukából evésre. (Ááá, de ott állok mellette, főzök és mégis... egy fél pillanat alatt már egy zöld petrezsemszár lóg ki a szájából.) Aztán a konnektorozásra. Minden nap kiszedi az olvasólámpa zsinórját. Gyerekzárastól! Idegesít, de sunyiban csinálja. A cipőevésről és sáros babakocsikerekezésről ne is szóljak.

Viszont vége a bébikaja korszaknak. Már jó régóta tologatom, pusztán kényelmi szempontok miatt. De mostanra annyira idegesít, hogy egy ideje: "azt eszed fiam, amit főzök"! :) Egyszerűen nem hiszem el hogy a bébiételek tényleg zöldségből vannak és jót tesznek a gyereknek. És ez idegesít. Így is iszonyat régóta azon él főzelék gyanánt. Hát vége! Meg ehhez kellett azért az is, hogy mostanra jól veszi a darabos akadályokat. (Persze neki a tészta még cérnametélt, meg egyebek, de ezen már nem múlik az időmilliomosságom.)
A gyümölcsöt simán pürésítem, nem zaklat fel, ha még 2 évesen is pürésítve eszi (lásd Eszti, aki a mai napig imádja a gyümölcspürét. )

Nameg mi kellett a darabos, normálkajához? Hát fog. :)

Szeretném tudatni a nagyközönséggel, hogy ma, amikor Pepóka 15 hónapos, a fogazata úgy néz ki, mint egy normális 15 hósnak.
Vagyis össze-vissza érkeztek, de jelen pillanatban 2 lent, 4 fent. Párosával, rendben! (Az utolsó páros érkezése állat volt: kedden reggel 4 fog. Délelőtt torna végén akkora balhét csapott, hogy Tünde csak pillázott, mert Peti soha, de soha nem sír a tornán. Délutánra meg 6 foga lett. És az alsó egyes és a felső kettes lett a két új fog.)
Szóval a lényeg, most normálisan van. :) (És eddig igen szerencsésen fogzott, nem nagyon kavarta meg az életét.)

Amúgy meg okos, ügyes, szép, ahogyan az lenni szokott!
Holnap megyünk Családi napra a laktanyába, pusztán Eszti miatt, mert lesz mindenféle: ugrálóvár, arcfestés, játszósarok (gondolom a kézigránát-dobálásra pl. nem fog benevezni). De ha jó leszek, teszek fel videót. (Ja, nem a Családi napról, hanem már elkészültet.)

Én és én meg én

Persze rólam is essék már szó ennyi gyerek mellett.

Először is, amikor nyígtam, hogy szétfutottam a bokám, akkor azt úgy kell érteni, hogy nem tudok menni.
Annyira bosszant, hogy végre felturbóztam magam a futás olyan szintjére, hogy kb. addig futok, amíg kedvem van (no, ezt a 30-45 perc között kell ám érteni), már éppen fűzögettem Lacit, hogy adjon már nekem igazi okostelefont, amin GPS-szel meg futósalkalmazással lemérhető a teljesítményem, amikor...
Először csak bal boka kicsit fájdolgál. Leszarom.
Majd bal boka nagyon fáj, jobb kicsit. Oké, pihenjen: 2 napig nem mentem futni (közben szénné idegeskedtem magam, mert az idő egyszerűen tökéletes futásra, este még simán trikós, meg nappal is verőfényes.)
3. napra nem javult így mondom hátha csak bokaizomláz. Futok egyet rá. Na nem az volt.
Így már két napja nem tudok menni, csak sántikálok. Ezt úgy kell érteni, hogy nem tudok rágördülni a lábfejemre.

Ma baromira beszívtam volna, ha nincs álomférj, aki egyébként egyedi munkarendet kért a munkáltatótól, hogy reggel csak 8-ra kelljen beérnie (cserébe pénteken is 4-ig melózik). Mindezt azért, hogy ő vigye Esztit oviba, mert nekünk az a negyed óra babakocsival az esőben/hóban/fagyban szerinte nem buli.
Szóval, ha ma nem ő viszi reggel kocsival, akkor a túlélési esélyeim nagy mértékben csökkentek volna. Ugyanis kedd lévén vittem Petit is tornára. És alig tudtam hazajönni.

Szóval ideges vagyok miatta, de hiába, Laci nem enged futni még legalább egy hétig...

Ez a fizikai állapotom.

A pszichéssel is van baj.
Elmesélem a mai álmomat. Nagyon pontosan.

Enikővel találkoztam. Otthagytam a két gyereket vele az utcán.
Hazaugrottam valamiért. Amíg itthon voltam -most betojtok- beugrott Orbán Viktor az ablakon és bement a gyerekszobába, mert dolga volt. Én nem akartam zavarni, de aztán bevillant valami. Utánamentem és kértem tőle autogrammot. Poénból a Jánosnak (mert ő libsi), és ezt posztoltam az üzenőfalán.
Ééés, amíg ez történt, Enikő begerjedt és lepasszolta a gyerekeimet a gyámhivatalba, hogy elhagytam őket, és  azok nem akarták visszaadni. (Azt mondták, hogy végig kell járni a procedúrát hónapokig akkor is, ha minden rendben.) Hát ez nagyon rossz volt, de ezt a részét simán megfejtettem (Eszti oviba járása nemcsak őt viseli meg, hanem nekem is fel kell dolgoznom az elválást. Bölcsi ide-vagy oda...)

Szóval most kissé defektes vagyok több téren is.
De ellensúlyozni a nyávogásomat, teszek egy képet a kedvenc Pepókirályomról.
Imádom, ahogyan kiszolgálja magát vízzel, de sajna be kell fejezni ezt a mutatványt, mert nyáron még nem volt gáz, ha nyakon borította magát, de már az... (És a legjobb, leveszi a kupakot, iszik éééés visszateszi a kupakot, ha végzett. :) )