2015. dec. 31.

Boldog új évet!

Karácsony, karácsony, elmúlt jóvolt, jövősmenős-ajándékos-sokatevős-boldogságos.

A nagy kocsinkat még Mikuláskor eldarálták az autópályán, így Zeuszunk a karosszériásnál várja a januárt, hogy valaki végre javítási szándékkal hozzányúljon.
Emiatt MösziőYaris tolta végig az ünnepeket. És tudjátok mit? Befértünk. Csakazértis! :)
Ő jól van köszöni, igaz, már csak két dísztárcsája van meg, node kicsire nem adunk. :D

Az elmúlt napok arról szóltak, hogy megsütöttem életem első zserbóját (ó, annyira zserbó ízű lett, hogy elkapott az "istennő feeling"), a minap meg pl. megfőztem a besztof húslevesemet.
Ez úgy történt, hogy anyu kapott egy menő leveses szakácskönyvet karácsonyra, na azt én kölcsön is kértem rögtön (anyu úgyis konzervatív), és mindent betűről betűre úgy csináltam, ahogy le volt írva. Haboztam, simogattam, szeretgettem, 6 órán át főztem és tádáám! (Vagy 100* csináltam már persze, de így tudatosan még sosem.)

Elolvastam a napokban több, mint 5 könyvet (ebből oké, a 3 Funtineli boszorkányt, csak mert alapkedvenc),  különben meg már ideje is volt olvasnom.

Szinte minden futással megdöntöttem az előző rekordomat. Jellemzően mostanság kétnaponta mentem, mert az elfogyasztott süteménymennyiség azért megvolt, megvolt rendesen. És most úgy búcsúztatom az óévet, hogy a 10 km-es rekordom 56:16. Sosem gondoltam, hogy ilyen csodás is lehetek!

A gyerekek? Azok téliszünetesek. Nemes egyszerűséggel így:




A kupleráj ne zavarja senki szemét, az enyémet sem zavarja, Vízkeresztig gázolunk keresztül a játékokon, utána majd lesz rend.

Nézik a tv-t, játszanak együtt vagy külön, de már legalább akkorák, hogy sokszor úgy elvannak, mint a befőtt. Öröm ez már, de nagy öröm!

Idén először engedélyeztük Szilveszter alkalmából a "mindenki addig marad fent, amíg csak akar/bír/kedve tartja" -t . 21:16-kor mindketten, önszántukból együtt elmentek aludni. Papírhuszárok. :D

A lencse beáztatva, csülök bekészítve, pezsgő behűtve. Minden adott az újév kezdetéhez.
Így most csak egyszerűen küldök egy BUÉK-ot mindenkinek, aki szereti.


2015. dec. 9.

Végre egy tálentum a családban!

Hát én meg voltam győződve, hogy félig megírtam egy bejegyzést már egy hónapja... de sajnos nem.... Soká fekszem le mai is... :)

Ami van, az mutogatnivaló.
Petikém fel van ruházva egy adag zenei adottsággal. A kérdés az volt, kezdünk-e vele valamit.

Nézzük az elejét, a felháborító és durva részét:
Peti 2015. júniusa óta egyetlen fejlesztést sem kapott. Az előírt az heti 3.... Ugyanis a Klik meg az óvoda nem tudtak megegyezni. Hónapokig.
Mondjuk most sem egyeztek meg, de beindult a fejlesztés a múlt héten. Amikor Petikém két hónap szakadatlan ovibajárás megbetegedett, és két hetet itthon nyaral.
Szóval idén valószínű, ha minden jól megy, akkor jövő héten kap fejlesztést. És vége az évnek...

Az a borzasztó baj, hogy nagyon pengeélen táncolnak az ő képességei, ott tartunk, hogy nagy a lemaradás, de talán fejlesztéssel sulira behozza. Na így  -fél év fejlesztésmentességgel -nem fogja....

Mivel spéci gyerek, mindig úgy álltunk hozzá, hogy figyelgetjük, aztán egyszer, ha azt érezzük rajta, hogy valamit különösen szeret, vagy ért hozzá, akkor megtámogatjuk.

Így jutottunk el -és ez a kedves tökjó és király rész: zeneterápiára.

Találtunk egy kedves zeneterapeutát, aki pszichológus is, nagyon szimpatikus csaj. Ő általában csoportokat tart, de Peti egyéni foglalkozásokra jár hozzá. Amikor először elvittük és Petikém megcsillogtatta az ő tudását, akkor azt mondta, hogy ő ilyet 4 évestől még nem látott, és mindenféleképpen érdemes lenne foglalkozni vele.

Úgyhogy most ő egyfajta örömzenélést folytat vele ezen alkalmakkor, meg szeretné egy kicsit tanítgatni, amennyire Petinek kedve telik benne (bár a múltkor mesélte, hogy Peti lecsapott a zongorájára, és azon aztán mindent lejátszott, és akkor meg akarta neki mutatni a több ujjas használatot, de hogy Pínek olyan kicsik az ujjai, hogy nem éri el a billentyűket. Szóval zongorista nem lesz. :) )
Peti imádja ezeket az alkalmakat, én meg megnyugtatom magam, hogy valaki csak foglakozik vele ezen a téren .

Októberben voltunk nála először, akkor határozottan emlékszem, hogy a xilofonon és bébizongorán lejátszott számok repertoire-ja az alábbi volt: Bociboci, Jingle bells, Hull a pelyhes.

És egy hónap alatt már nem tudom felsorolni mi mindent játszik le úgy hallásra. (Érik a szőlő, Alma, alma, Mikulás, mikulás- bármi, amit megismer...)
Már csak az tűnik fel, hogy hallok valamit, hogy játssza, és csak gondolkodom, mi ez? Ja igen, biztos a youtube-on hallotta... (pl. a Wheels on the bus).

Mutatok kettőt, amiket korábban felvettünk.
Egy időben állandóan énekelte is, iszonyat cukin ám! De itt sajna nem. De a xilofonozása is király.



Ez meg az első, hogy két kézzel nyomta neki. Azóta meg nem videóztuk, mert megszokott jelenséggé vált.




Hogy mit hoz a Jézuska?
2 oktávos xilofont, minizongorát és furulyát. Aztán hadd szóljon! :D