2011. aug. 30.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!

Lehetne az is a cím: "2 hónap 3 kórház, avagy vazze veszek neked gyerek egy kórházi rácsos ágyat itthonra, ha az kell!"

Vagyis, lustaságból nekem már nem lehet egy nappal eltolni a szőrtelenítést és a hajmosást, mert rohadtul megszívhatom.

Naaa? Hol töltöttük a hétvégét?
Bingó!!! A kecskemét kórházban. Végülis se hangya, se csótány, de az a bizonyos leves, az megvolt... :)

Végülis nem volt gáz, mert Kecskemét, saját kórterem és az ágyam a rácsoságy mellett volt (eddig mindig volt pár emeletnyi különbség kettőnk ágya között.)

Szóval a véreskaki sztori.

Elmentem a háziorvoshoz. Még a régihez, a kóklerhez csütörtökön.
Mutatom neki a Margit kh zárójelentését, rajta egy komlett laboreredmény. Izgatott nagyon a Ca szint.
Kérdezem tőle: Ez most jónak számít vagy nem?
Erre ő: "Nem tudom, mert nincsenek megadva a határértékek." (Vááá, ha meg lennének adva, nyilván akkor nem érdeklődtem volna.)

Mindegy, mondom neki mi a pálya kaki fronton.

Erre ő: "Hmmm... "
Mondom: Van minta is!
Ő: "Jajjj, de jó, megnézem. Jé, tényleg vér van a székletben." Fejcsóválás.

Éééés a kedvenc részem:
Ő: "Vajon mitől lehet?"
Bakker csak én fel tudok sorolni 3 okot, ami okozhatja, de hagyjuk...

Hát ő: "Nem is tudom. Van valaki a kórházban, akihez járnak?"

Na ezzel nem értettem, mire céloz. Hogy van-e a kórházban valami span doktorunk, aki megnéz beutaló meg minden nélkül és el is lát? Na olyan éppen nincs...

Annyiban is hagytam a dolgot, és mondtam, hogy holnap megyünk kardiológiára, majd a főorvost megkérdezem. Szemmel láthatóan boldog volt, hogy lekoccolok róla...

Na őt jól meg is kérdeztem. Az meg nem sokat agyalt, felvett osztályra.
Szegény aranyos volt megint, hogy hát sajnálja, de ezzel az átlagos gyereket is felvenné, meg délutánig pl. ambulánsan tartott, hátha addig kiderül, hogy csak valami banális.

Ami történt:
Egy vérvétel pénteken és egy székletminta levétele pénteken. Osztkezitccsókolom.
Ezen kívül felmerült a gyanúja a K vitamin hiánynak (óó, miért is vagyok ilyen okos, ugyeugye?), így a hétvége Konakion (Kvitamin), Calcimusc (kálcium) és Normaflore (probiotikum)társaságában telt. Egyéb töksemmi!

Ezért vasárnap már megpedzettem, hogy baromira ithagyom ám őket. És lőn.
A főorvos drága elengedett hétfőn reggel, egyrészt a pesti kezelés miatt másrészt mert annyira a szívén viseli a sorsunkat. Vissza is rendelt ma délelőttre... :)

Szóval ennyi.
Igazából roppant szórakoztatónak tartja a tejallergia elméletemet, de sokkal jobbal ő sem tudott előállni, mivel negatív a vírus/baktérium. Meg a gyerek teljesen tünetmentes, se láz, se étvágytalanság, így hagytuk a dolgot. Most úgyis javulás mutatkozik. (De azért mondta, hogy csütörtöktől nem lesz ám a kórházban. Én meg mondtam, hogy sebaj, nem tervezek jönni, már úgyis elpakoltam a kórházi fogkefémet.)

Szóval így...

Ami a bónusz poén:

Eszti után már megint sírt egy kört anyu. Nem akartuk, hogy megint elmenjen hétvégére, hadd legyünk már együtt egy kicsit (nu, majd jövőre...) de így, hogy bentfogtak pénteken, hát vigye. (Így Eszti szerencsére nem is tudja, hogy kórházaztunk megint. Ennek örülök nagyon, mert szegénykém sokszor úgy jön ám haza a bölcsiből, hogy a Peti itthon van?)
Szóval anyu elvitte pénteken Pestre, a telefonban hallottam mindig a mega-kacajokat, meg őrültködéseket. Így nyugodt is voltam felőle.
Majd szombaton mondta anyu, hogy délután óta hányás, meg nem marad meg benne a víz sem, meg jön hozzá az ügyelet.
És tudjátok mi van? Abban a pillanatban átgondoltam, hogy semmi baj, minden frankó, majd behozzuk őt is a Peti mellé a kórterembe, úgyis van szabad ágy, legalább együtt leszünk. Még a pulzusom sem ment 80 fölé.

De ő szerencsére megúszta egy jó adag hányással, orvosi javaslatos fél liter kólával és B6 vitaminnal, és másnapra jobban lett. Persze anyu jól beszívta az utolsó unokával töltött szabadságos napjait, mert Eszti egész éjjel nem aludt(nyilván a kóla) és anyuval a hátát simogattatta. De hát tudjuk, hogy nagyon tud élni a lelkem. :)

Azóta is lelkesen meséli, hogy: mentem busszal, kijött a számon és bumm! (Ja, mert az első akcióban végighányta a buszt a Palatinusra menet. Mondtam is anyunak, örüljön, hogy nem akkor taccsolt, amikor már kifizették a beugrót...)
De ő most azért már jól megvan, bár nem eszik, de a bölcsiben megígérték, hogy visszahízlalják a pocakját.

2011. aug. 25.

Képek


Ez az a kép, amikor anya a konyhában főz, apa meg éhes és kijön megnézni, mikor készül el a kaja. Kb. 1 perc 12 másodperc. Noés mire visszamegy, igazából már mindegy... :)
Filctoll.



Jógyerek. Szófogadó.
"Eszti ne ülj már bele, mert 100 kiló vagy!" Jóóó...



PöttyösPeti
Itt azért már frankón nem látszik, melyik keze a gáz. Ahhoz képest, hogy béna volt és görcsben állt, szép.
Viszont látszik a 6. ujja. (Ááá, mert asszem nem meséltem, de neki az is van! Géncsoda szegénykém tényleg... :) )



Ez meg szimpla apaci és babaci kép
(A kék ragasztócsík valami menő, hullámos, kezet mozgásra bíró valami. Állítólag a sportolók is ilyet használnak. Szóval cool!)




Anya süllyedőben

Asszem alakul a depresszióm...
Hámosttényleg. Ki bírja ezt ki depi nélkül?
De ha tudom, akkor annyira nem gáz, ugye?
A helyzetemen nem segít, hogy ma van aug. 25-e. Ami a féléves évfordulónk, régen mindig megünnepeltük csak úgy, poénból. Ma meg kb. eszünkbe sem jut. Ez bónusz-szomorúságot okoz.

Ma nem mentünk el Pestre a kezelésre, lemondtam. Nem mertem bevállalni szívműtötten a vonat/villamos/autóbusz kombót oda vissza 40 fokban és kendőben. Szerintem érthető.
De itthon tornázunk mint állat, és szerintem továbbra is javuló tendencia érvényesül.

Holnap megyünk a gyerekkardiológiára. Nos, továbbra is azt mondom, hogy a főorvost már életében szentté kéne avatni. (Amúgyis láttatok már olyat, hogy felhív a szakrendelésről az asszisztens, hogy éjjel azon gondolkodott, hogy ne a megbeszélt 13.30-ra menjünk pénteken, mert nem emberi időjárás van, hanem menjünk be 9-re, beszorítanak valahova? Mert én még nem...)
Ez szép.

Ma felhívtam az ex (kedvenc) védőnőmet is, hogy azonnal ajánljon nekem egy gyerekorvost, mert kóklerdoktornőhöz egy Peti stílusú kölyköt nem viszek.
És már gondjaink is vannak, így kéne egy megbízható.
És ajánlott is egyet, délután megnézzük, és reménykedünk, hogy nem dob ki azonnal arra hivatkozva, hogy tele van, ha meghallja az extrazűr-gyerek eddigi élettörténetét...

A kóklerdokiról azt nem meséltem, hogy Eszti egyetlen egyszer volt tényleg beteg.
És akkor is félrekezelte.
Nemrég nem is volt ám tüszős mandulagyuszija. Hoppá. Csak úgy blöffre nyomta be az antibio kúrát!
És ez úgy derült ki, hogy tiszta pötty lett, és amikor Peti miatt kórházaztunk, anyu vitte el Pesten a pöttyeit megmutatni egy dokinak. Akkor tudtuk meg, hogy nem mandulagyusza volt.
Így érthető a dokiváltás témaköre is.

Egyébként Peti esetében már kell is doki, mert a véreskaki megjelent. Pörfikt, gondoltam.
A gondom, hogy nem igazán a tejallergiás dolognak tűnik, bár tény, hogy olyat sem láttam még...
Az én aggodalmam, hogy Petro nem kapott ugye K vitamint eddig, csak a kórházban 2 naposan, meg tegnap majd' 2 hósan... és az ugye pont a vérzékenység ellen van. és a fene, hogy értek mindenhez. :)

Na csoda, hogy depibe süllyedek?

De vannak ám talonban megoldási stratégiáim.

a) rohanok fürdőt takarítani, amig Peppino alszik.
b) már megint kaptunk valami pénzmagot "segély" címszóval (azt akartam mesélni amúgy, hogy a tartósan beteg gyerek egy aranybánya... Persze mesélhetem ezt nagy szájjal, legalábbb senki nem irigykedik erre. :) ), szal már majdnem kimondta a drágaférj, hogy ha már depis vagyok, vegyek valamit magamnak, de hirtelen visszaszívta... Pedig kéne egy új pénztárca... Csak valami cukkeráj piros vagy rózsaszín! Hmmm... úgyis megengedi.

Így ennyi, de azért még teszek fel képet később, mert már követelik...

2011. aug. 23.

Gázgéza

Nagyon tehetetlenek vagyunk egy bizonyos problémával szemben.

Van ez az Eszter.
Ez a tündérbogyó kislány, édespofa cukiság a csatjaival és a kis virágos nyári ruhácskájával.
Mosolyog boldogan a szoba közepén a fehér gyöngy-fogacskáival.

Majd odamegy az apja elé, megfordul, letolja a bugyiját ééés odaszellent.

Ezután hangosan vihogva kiabálja, hogy lepukiztam apát.

Nomost erre varrjál gombot!

Jaaaa, neeeem, ez a sztori nem egyszeri... ez rendszeres kéremszépen!

Néha azon gondolkodom, mi a fittyfenét eszik ez a gyerek, ami ilyen mértékű gázképződést okoz? Persze szerinte ez kúva jól jön, mert jó poén.

Az a baj, hogy engem továbbra is a röhögőgörcs kerülget minden alkalommal, így kénytelen vagyok vagy elfordulni, vagy távozni a szobából, Laci meg... hát ő biza nevelni próbál. Sikertelenül.

És amúgy ide a rozsdás bökőt, hogy a bölcsiből van az alap ötlet, miszerint más lepukizása szórakoztató...

2011. aug. 20.

Újabb kórházkör letudva

De komolyan...
Ha van valainek valami szupi kis javaslata, melyik kórházba menjünk legközelebb, várom szeretettel.
Mondjuk csak a rágcsálómentességet szeretném feltételként szabni.

Szóval megint úgy tűnik, hogy itthon vagyunk. Áááá, cseppet sem gáz, hogy jövő héten tölti Peti a 2 hónapot és ez a pontosan a 8. napunk itthon. Néz is szerencsétlen nagy szemekkel körbe, szerintem azt hiszi, örökbe van fogadva.

A kórház 3. hetét egyszerűen megúsztuk.
Én azt gondolom a plexusunkról (ez a kézsérülése), hogy nem ugyanolyan minőségű lehet, mint az általános, amely egyébként születési sérülés, és az egy iszonyatosan lassan javuló valami (Peti szobatársának pl. ilyenje volt és ők években számolnak, mire esetleg jó lesz). Peppino keze meg varázslatos módon javult. Gyakorlatilag napról napra lazult ki neki a bénulás.
Még a nővérek is úgy jöttek pénteken, hogy "meglepődtem, hogy maguk is mennek haza".
Mivel alapból min. 3 hét az elektromos kezelés.

A jövő...
Egyelőre Eszti beteg lett, Laci halványan reménykedik egy 20. fogban, én úgy érzem, hogy erősebb ez a nyavalya most, szerintem nem fogtakony. És belefáradtunk hirtelen abba, hogy "jajjmilesz, ha Peti elkapja". Nem tudjuk. Passz. Majd valahogy lesz.

Ennél durvább dolgok is történnek majd, ugyanis a jövőben minden héten 2* megyünk fel Pestre az elektromos kezelést folytatni. Nem tudni, meddig. Vonattal és BKV-val. Máshogy nem megoldható a dolog. (Szóval Zsuzsi kösd fel a gatyád, mert keresni foglak, ugyanis szerintem a kölyök lába rossz helyen van a kendőben... :) )

Annyi reményünk van, hogy több orvos szerint az anyai ellenanyagok olyan 2-3 hós korig védik a babát még a sajátján kívül, így addig talán végre eljutunk immunológushoz. (Aki amúgy szept. 6-án kezd rendelni és akkor ad majd időpontot... Köszi. Gondolom novemberre.)

Illetve sikerült belebotlanom a neten egy di George-os kisfiú anyukájába, akik már túl vannak jó sok mindenen, úgyhogy tépem be az infókat tőle.

Más nincs, kiélvezzük az itthonlétet megint egy ideig.

2011. aug. 17.

Murphy munkában

Ami hóttuti:
Ha a kölyködben egy utolsó adag varrat nyaral, akkor az nem lazán kiesik, hanem begyullad (már az eltávolításához is 4 orvos és 2 növér kellett). Most a szokásos van: remélni, hogy nem lesz lázas meg ilyesmi. De alszik egész nap. Pont mint a GOKI-ban a sebproblémakor.

Ha a liftben oltári királyak a fényviszonyok, akkor nálad biztos nincs szemöldökcsipesz, hogy kihasználhasd.

Ha extra jó áron szerzel be multipakkos, korábban ki nem próbált popsitörlöt, akkor az nanáhogy iszonyat büdös, és szagolhatod akár egy hónapig is. (amúgy Huggies, ha valaki szintén ráugrana a DM-ben)

Ha anyád megszán egy nagy adag bakonyi sertésbordával a kórházban, akkor az nagyon biztos, hogy 7 nap után először nem a porból húslevest és a stabil natúrszeletet szolgálják fel ebédre.

Ennyi a híradás, és nem, most nem szaladok inkább lottóért.
(Víszont frankónagy leértékelésbe futottam bele :500ért szereztem farmergatyát, nem is egyet. Ha hozzáveszem a 2000res Tamaris papucsomat, amit szintén egyik kórházazás alkalmával szereztem, akkor be kell látnom, mégsem vagyok vér szerencsétlen... :)

2011. aug. 16.

A tények

Mobil net - viva kedvenc férj.
Margit kórház, második hét hétvégi eltávval, javuló Petikéz, pöttyök és koszmó nomeg rémes körülmények.

Mobilnet: rimánkodtam, neee, mert tuti fel nem fogom, mi az a letöltési korlát és adatforgalom, oszt zsupsz a zsebbe a 30 rugós számla. Férj ígérete: ez nem fordulhat elö, így marad az inhüvelygyusza.

Margit kh. iszony: minden nap ugyanaz a leves, minden nap ugyanaz a fött hús csak más körettel, vérfoltok a tusolóban, amely koszos és legalább 10 mp alatt el ís dugul. De: pofa befogva, mert ingyé nyaralhatok Peppino felett két emelettel.

És legalább van értelme: Peti keze már az elsö kezelés óta folyamatosan javul.
Azért Márti tévedtem, a múlt hétre nyertünk egy neurológiai kivizsgálást, egyelöre semmi izgalommal.
Azonnal mennem kell...

2011. aug. 5.

Kettes számú maki kép

Lehet, hogy egy ideig megint nem lesz normális kép szegénykémről...
Így ezt feldobom.

Mert a kézprobléma megoldása hetekig tartó kórházi kezelés? Ja, azért.
(És még csak nem is biztos, hogy lesz eredménye...)

2011. aug. 4.

Dzsordzsó

Már pedzegettem, hogy nem úsztuk meg sima szívfejlődési rendellenességgel...

A doktornő szerint Peti szinte biztos, hogy di-george szindrómás.
De nézzen utána senki a neten, mert totál ijesztő!
Laci mondta jól hogy olyan a dolog, mint a gyógyszerek betegtájékoztatója: lehet, hogy csak enyhe émelygésed lesz tőle, de lehet, hogy kigyilkolja a vesédet.

Szóval semmit nem tudni pontosan, mindenki mást mond, genetikai vizsgálatot meg egyelőre őszre ígértek, hacsak addig nem megyünk utána magunknak.
A dolog persze még nincs papírosozva, de igen valószínű.
Minden nyűgje ezt támasztja alá (főleg a szívfejl. rendell., nagyér fejl. rendell., csecsemőmirigy hiány), illetve a dokinő látta rajta a betegségre utaló arc jellegzetességeket is.

Marha jó, mert Laci fő parája mindig is az volt, hogy csak nehogy retardált legyen a gyerek, no most ez simán benne van a pakliban egyéb izgalmakkal, mint viselkedészavarok, tanulási zavarok meg mittudomén.

Az én fő parám meg az volt, hogy ha már szívbeteg csak ne látszódjon rajta. Na ezt is beszívtuk, mert ezen szindrómásoknak jellegzetes az arcuk.
De mondom én, hogy atom nagy szopacs van.

Amúgy nem kell aggódni, egyelőre tényleg nem feltűnően randa, abszolút cuki baba Peti, de tényleg. Mondjuk én láttam rajta, hogy nagy az orra, de arra gondoltam, hogy csak spontán csúnya, mint az apja... (És az a poén, hogy a nagy orr nem is a jellegzetes arc része...)
Másrészről viszont el tudtok képzelni annál nagyobb sértést, minthogy mindenki, de frankón mindenki azt mondja, hogy "Tiszta anyja ez a gyerek! Mennyira hasonlít rád!"?
Bakker, akkor most az én fejem is egy genetikai rendellenesség nyomait viseli?? Vagy hogy is van ez?

No és a leggázabb amúgy, az immunrendszer hiánya. Ez a legijesztőbb az egészben. De sebaj, majd lesz valahogy (mondjuk tény, hogy konkrétan azt sem tudta kitalálni a gyerekorvos, hogy oltsuk majd be vagy sem, mert legyengített kórokozót aztán be nem küldhetnek ebbe a kölyökbe!)
Hát elgondolkodtató...

Viszont voltunk kardiológián a Gyenes főorvosnál tegnap, aki anno sikeresen diagnosztizálta a kórképet (vagyis első számú életmentőnk), és annyira örült nekünk, hogy megható volt. Annyira rendes az az orvos, de tényleg.
Egyébként is tudom, hogy pl. rendszeresen érdeklődött Petiről a GOKI-ban...
Szerinte a kölykec olyan állapotban van, hogy a legnagyobb gondot max a keze jelenti...

Ami amúgy javult a kórházban, mostanra már csak csuklótól lefele nem mozog. Így nyertünk egy utat a fejlődésneurológiára Pestre. Holnap megyünk, és rettenetesen félek tőle.
Egyrészt azzal kezdte az asszisztens, hogy "Jaaa, szívműtött? Akkor intézem a fekvőbeteg-helyet." Ahaaa, lófing! Az hóttuti, hogy nem fektetem be barom kivizsgálásra a kölyköt, amikor végre megszereztem. Úgyis lehet kettyes lesz, akkor meg nem mindegy?
De a keze miatt is aggódom, mert ezeket a sérüléseket szeretik heti 5 napon keresztül kezelni. És az full gáz lenne!
Szóval így állunk most.
Nincs egy csepp nyugi sem.

Kétgyerekes első nap bónusz fürdivel + dacEszterrel

Nem is tudom, hogy a sikeres első kétgyerekes napomról meséljek, vagy a sikertelenül bekapott genetikai rendellenességünkről...
Lehet mindkettőről a nagy ráérő időmben. Laci sehol, mert intézi az egy hete lerobbant autónk javíttatását...

Az előbbiről annyit, hogy ennél csak szarabb napjaink lehetnek. De tényleg.
Mindkét gyerkő tökéletesen viselkedett, délután egyszerre aludtak, és Eszti a boldogságtól repesve simogatta, tutujgatta egész nap Petit (és vadiúj babájának nevezte ki, vagyis levest főzött neki, megetette előkével-kiskanállal, ahogyan kell...)
És beszívtam az esti fürdetést is a kocsi miatt. Az már kicsit necces volt.

Mert Eszti alapból hihetetlen dolgokat csinál. Ma is, amint apja hazajött bekattant és nagyon durva volt!
Egyébként is abba a korba keveredik, hogy semmit, de semmit nem lehet vele megbeszélni, kérni és akármi, de a dolgai most már kezdik az extremitás határat súrolni.

Pl. letolta a bugyiját a szoba közepén és bejelentette, hogy ide pisilek. És se szép szó, se fenyegetés nem hatott, röhögve odahuggyantott. Azt hittem, Laci konkrétan kihajítja az ablakon. De csak a szobából tette ki...

A dackorszak legszebb ékessége pedig az alábbi szösszenet:
Apa: Eszti, mész holnap bölcsibe?
Eszti: Nem.
Apa Miért nem?
Eszti: Mert bölcsibe kell menni.
Apa: És ha nem kell bölcsibe menni, akkor van kedved bölcsibe menni?
Eszti: Igen.
Apa: Akkor mész holnap?
Eszti: Igen.

És egy tipikus kétgyerekes kép. Szerintem ilyen mindenkinek van.

A nagyobb a kisebb ágyán lógva.

2011. aug. 2.

Na mi van???

Eszti új szemcsije...
Meg az új tesója...



Gondoltam, addig nem mesélem el, hogy kipakoltak végre minket a kórházból, amíg Peti ténylegesen itthon nem bömböl. És ez most jött el.

Az öröm nem felhőtlen, vannak itt még izgalmak vele kapcsolatban, de igazából most arra gondolok csak, hogy végre 5 hét után egy nap, amikor nem megyek Pestre és a gyerkő itthon nyaral. A többit meg majd holnaptól aggódjuk.