Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!

Lehetne az is a cím: "2 hónap 3 kórház, avagy vazze veszek neked gyerek egy kórházi rácsos ágyat itthonra, ha az kell!"

Vagyis, lustaságból nekem már nem lehet egy nappal eltolni a szőrtelenítést és a hajmosást, mert rohadtul megszívhatom.

Naaa? Hol töltöttük a hétvégét?
Bingó!!! A kecskemét kórházban. Végülis se hangya, se csótány, de az a bizonyos leves, az megvolt... :)

Végülis nem volt gáz, mert Kecskemét, saját kórterem és az ágyam a rácsoságy mellett volt (eddig mindig volt pár emeletnyi különbség kettőnk ágya között.)

Szóval a véreskaki sztori.

Elmentem a háziorvoshoz. Még a régihez, a kóklerhez csütörtökön.
Mutatom neki a Margit kh zárójelentését, rajta egy komlett laboreredmény. Izgatott nagyon a Ca szint.
Kérdezem tőle: Ez most jónak számít vagy nem?
Erre ő: "Nem tudom, mert nincsenek megadva a határértékek." (Vááá, ha meg lennének adva, nyilván akkor nem érdeklődtem volna.)

Mindegy, mondom neki mi a pálya kaki fronton.

Erre ő: "Hmmm... "
Mondom: Van minta is!
Ő: "Jajjj, de jó, megnézem. Jé, tényleg vér van a székletben." Fejcsóválás.

Éééés a kedvenc részem:
Ő: "Vajon mitől lehet?"
Bakker csak én fel tudok sorolni 3 okot, ami okozhatja, de hagyjuk...

Hát ő: "Nem is tudom. Van valaki a kórházban, akihez járnak?"

Na ezzel nem értettem, mire céloz. Hogy van-e a kórházban valami span doktorunk, aki megnéz beutaló meg minden nélkül és el is lát? Na olyan éppen nincs...

Annyiban is hagytam a dolgot, és mondtam, hogy holnap megyünk kardiológiára, majd a főorvost megkérdezem. Szemmel láthatóan boldog volt, hogy lekoccolok róla...

Na őt jól meg is kérdeztem. Az meg nem sokat agyalt, felvett osztályra.
Szegény aranyos volt megint, hogy hát sajnálja, de ezzel az átlagos gyereket is felvenné, meg délutánig pl. ambulánsan tartott, hátha addig kiderül, hogy csak valami banális.

Ami történt:
Egy vérvétel pénteken és egy székletminta levétele pénteken. Osztkezitccsókolom.
Ezen kívül felmerült a gyanúja a K vitamin hiánynak (óó, miért is vagyok ilyen okos, ugyeugye?), így a hétvége Konakion (Kvitamin), Calcimusc (kálcium) és Normaflore (probiotikum)társaságában telt. Egyéb töksemmi!

Ezért vasárnap már megpedzettem, hogy baromira ithagyom ám őket. És lőn.
A főorvos drága elengedett hétfőn reggel, egyrészt a pesti kezelés miatt másrészt mert annyira a szívén viseli a sorsunkat. Vissza is rendelt ma délelőttre... :)

Szóval ennyi.
Igazából roppant szórakoztatónak tartja a tejallergia elméletemet, de sokkal jobbal ő sem tudott előállni, mivel negatív a vírus/baktérium. Meg a gyerek teljesen tünetmentes, se láz, se étvágytalanság, így hagytuk a dolgot. Most úgyis javulás mutatkozik. (De azért mondta, hogy csütörtöktől nem lesz ám a kórházban. Én meg mondtam, hogy sebaj, nem tervezek jönni, már úgyis elpakoltam a kórházi fogkefémet.)

Szóval így...

Ami a bónusz poén:

Eszti után már megint sírt egy kört anyu. Nem akartuk, hogy megint elmenjen hétvégére, hadd legyünk már együtt egy kicsit (nu, majd jövőre...) de így, hogy bentfogtak pénteken, hát vigye. (Így Eszti szerencsére nem is tudja, hogy kórházaztunk megint. Ennek örülök nagyon, mert szegénykém sokszor úgy jön ám haza a bölcsiből, hogy a Peti itthon van?)
Szóval anyu elvitte pénteken Pestre, a telefonban hallottam mindig a mega-kacajokat, meg őrültködéseket. Így nyugodt is voltam felőle.
Majd szombaton mondta anyu, hogy délután óta hányás, meg nem marad meg benne a víz sem, meg jön hozzá az ügyelet.
És tudjátok mi van? Abban a pillanatban átgondoltam, hogy semmi baj, minden frankó, majd behozzuk őt is a Peti mellé a kórterembe, úgyis van szabad ágy, legalább együtt leszünk. Még a pulzusom sem ment 80 fölé.

De ő szerencsére megúszta egy jó adag hányással, orvosi javaslatos fél liter kólával és B6 vitaminnal, és másnapra jobban lett. Persze anyu jól beszívta az utolsó unokával töltött szabadságos napjait, mert Eszti egész éjjel nem aludt(nyilván a kóla) és anyuval a hátát simogattatta. De hát tudjuk, hogy nagyon tud élni a lelkem. :)

Azóta is lelkesen meséli, hogy: mentem busszal, kijött a számon és bumm! (Ja, mert az első akcióban végighányta a buszt a Palatinusra menet. Mondtam is anyunak, örüljön, hogy nem akkor taccsolt, amikor már kifizették a beugrót...)
De ő most azért már jól megvan, bár nem eszik, de a bölcsiben megígérték, hogy visszahízlalják a pocakját.