Lehet mindkettőről a nagy ráérő időmben. Laci sehol, mert intézi az egy hete lerobbant autónk javíttatását...
Az előbbiről annyit, hogy ennél csak szarabb napjaink lehetnek. De tényleg.
Mindkét gyerkő tökéletesen viselkedett, délután egyszerre aludtak, és Eszti a boldogságtól repesve simogatta, tutujgatta egész nap Petit (és vadiúj babájának nevezte ki, vagyis levest főzött neki, megetette előkével-kiskanállal, ahogyan kell...)
És beszívtam az esti fürdetést is a kocsi miatt. Az már kicsit necces volt.
Mert Eszti alapból hihetetlen dolgokat csinál. Ma is, amint apja hazajött bekattant és nagyon durva volt!
Egyébként is abba a korba keveredik, hogy semmit, de semmit nem lehet vele megbeszélni, kérni és akármi, de a dolgai most már kezdik az extremitás határat súrolni.
Pl. letolta a bugyiját a szoba közepén és bejelentette, hogy ide pisilek. És se szép szó, se fenyegetés nem hatott, röhögve odahuggyantott. Azt hittem, Laci konkrétan kihajítja az ablakon. De csak a szobából tette ki...
A dackorszak legszebb ékessége pedig az alábbi szösszenet:
Apa: Eszti, mész holnap bölcsibe?
Eszti: Nem.
Apa Miért nem?
Eszti: Mert bölcsibe kell menni.
Apa: És ha nem kell bölcsibe menni, akkor van kedved bölcsibe menni?
Eszti: Igen.
Apa: Akkor mész holnap?
Eszti: Igen.
És egy tipikus kétgyerekes kép. Szerintem ilyen mindenkinek van.
A nagyobb a kisebb ágyán lógva.
Nagyon aranyosak itt a képen!:)
VálaszTörlésHú, látom, azért sok-sok kérdés van még a levegőben, de ne aggódjatok, minden megy majd szépen a maga útján és ti együtt repültök az eseményekkel, mindent kibírtok és mindenben tudjátok majd támogatni Petit. Kitartást Nektek továbbra is!
Puszi: Andabella