Anya süllyedőben

Asszem alakul a depresszióm...
Hámosttényleg. Ki bírja ezt ki depi nélkül?
De ha tudom, akkor annyira nem gáz, ugye?
A helyzetemen nem segít, hogy ma van aug. 25-e. Ami a féléves évfordulónk, régen mindig megünnepeltük csak úgy, poénból. Ma meg kb. eszünkbe sem jut. Ez bónusz-szomorúságot okoz.

Ma nem mentünk el Pestre a kezelésre, lemondtam. Nem mertem bevállalni szívműtötten a vonat/villamos/autóbusz kombót oda vissza 40 fokban és kendőben. Szerintem érthető.
De itthon tornázunk mint állat, és szerintem továbbra is javuló tendencia érvényesül.

Holnap megyünk a gyerekkardiológiára. Nos, továbbra is azt mondom, hogy a főorvost már életében szentté kéne avatni. (Amúgyis láttatok már olyat, hogy felhív a szakrendelésről az asszisztens, hogy éjjel azon gondolkodott, hogy ne a megbeszélt 13.30-ra menjünk pénteken, mert nem emberi időjárás van, hanem menjünk be 9-re, beszorítanak valahova? Mert én még nem...)
Ez szép.

Ma felhívtam az ex (kedvenc) védőnőmet is, hogy azonnal ajánljon nekem egy gyerekorvost, mert kóklerdoktornőhöz egy Peti stílusú kölyköt nem viszek.
És már gondjaink is vannak, így kéne egy megbízható.
És ajánlott is egyet, délután megnézzük, és reménykedünk, hogy nem dob ki azonnal arra hivatkozva, hogy tele van, ha meghallja az extrazűr-gyerek eddigi élettörténetét...

A kóklerdokiról azt nem meséltem, hogy Eszti egyetlen egyszer volt tényleg beteg.
És akkor is félrekezelte.
Nemrég nem is volt ám tüszős mandulagyuszija. Hoppá. Csak úgy blöffre nyomta be az antibio kúrát!
És ez úgy derült ki, hogy tiszta pötty lett, és amikor Peti miatt kórházaztunk, anyu vitte el Pesten a pöttyeit megmutatni egy dokinak. Akkor tudtuk meg, hogy nem mandulagyusza volt.
Így érthető a dokiváltás témaköre is.

Egyébként Peti esetében már kell is doki, mert a véreskaki megjelent. Pörfikt, gondoltam.
A gondom, hogy nem igazán a tejallergiás dolognak tűnik, bár tény, hogy olyat sem láttam még...
Az én aggodalmam, hogy Petro nem kapott ugye K vitamint eddig, csak a kórházban 2 naposan, meg tegnap majd' 2 hósan... és az ugye pont a vérzékenység ellen van. és a fene, hogy értek mindenhez. :)

Na csoda, hogy depibe süllyedek?

De vannak ám talonban megoldási stratégiáim.

a) rohanok fürdőt takarítani, amig Peppino alszik.
b) már megint kaptunk valami pénzmagot "segély" címszóval (azt akartam mesélni amúgy, hogy a tartósan beteg gyerek egy aranybánya... Persze mesélhetem ezt nagy szájjal, legalábbb senki nem irigykedik erre. :) ), szal már majdnem kimondta a drágaférj, hogy ha már depis vagyok, vegyek valamit magamnak, de hirtelen visszaszívta... Pedig kéne egy új pénztárca... Csak valami cukkeráj piros vagy rózsaszín! Hmmm... úgyis megengedi.

Így ennyi, de azért még teszek fel képet később, mert már követelik...