Randalírka

Nem sok időm akadt mostanában...
Laci, aki koránál fogva két napot kell, hogy pihenjen egy kiadósabb iddogálás után, a mai napon szabin volt, így nem nagyon jutottam ide.
Esztörrel is keveset foglalkoztam, mert örültem, hogy van valakivel, és fürdőszobát takarítgattam, mostam, főztem... Hallelujahh!
Node, ha még foglalkozott volna vele.
Ma sikerült elfelejtenünk a gyermekünket szerény számításaim szerint 3/4 órára. Én gombát paníroztam a konyhában, és számomra természetes volt, hogy a kölyök az apjával a nappaliban, ahogy mindig, amikor ő itthon van és főzök.
Auztán egyszercsak Laci kijött a konyhába kérdezni valamit és gyanúsan körbenézett. Na, ekkor már sejtettem, hogy ebből jó nem származik.
"Mióta nincs a nappaliban?
Hát itt nem is volt..." és hasonló jellegű párbeszéd, majd vádaskodás, hogy a te hibád, nem a te hibád...
Aztán megkerestünk Eszterünket, aki sunyin, iszonyat csöndben üldögélt a pipereszekrényem előtt a hálószobában és addigra mind a 4 fiókot kipakolta... Kezdve az ékszerekkel... (az a szerencse, hogy csak a nagy fülbevalók és nyakláncok vannak szabadon, a kisebbek bedobozolva). De akkor is jól nézett ki egy adag hullámcsat társaságában. Szerencsére nem evett meg semmi (asszem), így max megsirattam egy fülbevalómat, de amúgy csak vicces. (Ja, az lesz, ha nem nyír ki az epilátor egy adag nyál miatt...)