Rajzos mese

Mielőtt elindulna a lavina, vagyis minden nap pontos statisztikai adatokat osztanék meg a világgal arról, kinek-mikor-mi jön az orrából, hányat köhögött és emiatt mennyit aludtam az éjjel, jöjjön egy képes beszámoló a rajztechnikum éllovasairól.

Ez a fotó abbéli perverziómból kerül ide, hogy legyen mihez hasonlítgatnom 2 év múlva Pepuckusz kriksz-krakszjai. ("Bezzeg Eszti már 4 évesen ilyet...")

Hozzáfűznivalóm:
a) Eskbecsszó valaha volt nyaka az embereknek! Most hiába érdeklődtem finoman, hogy hol is van a nyakuk, az a válasz jött, hogy ott. Háát jó. Ujjaik is voltak meg cicik, de azok is elvesztek idővel.
b) Az az időjárásnak megfelelően papírra vetett hóember erős - ugyanis mai a rajz. :D
c) Balról-jobbra: lepke-tulipán-tulipán-simavirág-lepke-lepke-katicabogár (életem szépen számolgatta, majd rájött, hogy hoppá, ez 8pettyes).

Bár, ha Pepuckusz így folytatja, akkor ilyen összehasonlítgatásra nem lesz szükség.
Az első művek egyike. (Hééé, nem röhög, tudjátok mekkora erőbedobással és milyen sokáig kell ezt csinálni, hogy így nézzen ki? És még a cerkákat is cserélni.... :) )

És a 20fogas Esztimosoly, meg Petinek- hmmm.... amennyi van. (Nem röhög szintén, leszámoltam: Esztinek vigyor közben a 20fogából 18 látszik. )

Különben arról akartam már írni, milyen szépen beszél a kisebb babakirály. Az elmúlt hetekben megugrott a szókincse és nagyon cuki. Egyelőre a 2szótagosok mennek csak, azok is sajátosan hangzanak. De elindult, ez a lényeg. Na majd 2 hét múlva esetleg "papírra vetem." :)