Én már többet nem eszek...

Azért nagyon remek, ha az embernek gyereke van, mert a büdös életbe nem tud többet normálisan étkezni.
Reggeli: Gyerek csak a kenyér belét eszi, így én megeszem a héját. És befogom, mert legalább egyszerre eszünk.
Ebéd: Én etetek, enne a kölök is magától, ha hagynám (vagyis nincs idegrendszerem kivárni, amíg szemenként megeszi a rizst stb.). Nem, nem aggódom, hogy emiatt 12 éves korában is én fogom etetni...
Arról nem is beszélve, hogy jaj csöpög -> papírtörlőt hozni, jaj a víz lemaradt -> felállni és pótolni stb. És máris 5* felálltam, a kajám elhűlt és a tököm ki...
Vacsorát meg nem eszek, így buktam a bulit.

Nade a csoki, süti egyebek? Elbújva, apám, elbújva!
Ha nem akarjuk ugyanis, hogy vacsora előtt, túlsósat, egészségtelent, akkor a mérgező cuccokkal el kell bújni. Nem kell arra gondolni, hogy rendszeresen a konyhaszekrényből étkezünk (ahol a nassolnivalók vannak), de akkor is előfordul, hogy ennék olyat, amit neki nem szívesen adok.
És nekem nem kifogás, hogy jajj, dehát a szülei is megeszik, hadd egye ő is. Ja, eheti majd ő is 30 évesen. (Brühühü... szegín, ártatlan, hátrányos helyzetű ded...)
Mindenesetre tegnap gondoltam, hogy miután Eszti már megvacsorázott, megehetek egy banánt a nappali közepén (na jó, legalább a felére gondoltam), de lócart, kölyök beette 3 harapásra... Na szevasz!