Ma porszívózás után úgy döntöttem, elteszem végre. Mivel két napja orrszívásra nem használtuk, így két hét után juhéjj, beraktam a szekrénybe.
Mondjuk lehet, elhamarkodott volt, mert Laci kihalófélben van két napja. Így is csoda, hogy eddig húzta, mivel már hetek óta mondja, hogy mindenki beteg a munkahelyén, végül ő is kifogta. Mi meg remegünk itthon, és esszük a mindenfélét a jó kondíciónkért..
Beteg férfiról nem mesélek, így úgy döntöttem, nem zaklatom bevásárlással, felcsaptam Eszteremet, és elmentünk busszal a Tescoba.
Jó is volt minden.
Majd éppen, amikor elbambultam, és azon révedeztem, hogy az élet az biza szép, majd lehajoltam Esztihez, aki nagy levegővétellel egy oltárit beletüsszentett a fejembe... Nem mesélem el, milyen az, amikor a gyerek dugig tömi a száját kiflivel, és eltüsszenti magát, jó? A képzeletekre bízom...
Mindenesetre gyakorlatilag a Tescoban sikerült vacsoráznunk, mert olyan a világon nincs, hogy titokban a kosaramba rejtsek egy pár kiflit. Amint meglátja, persze kér-kér. (Mert ott mindig jófajta magosat veszünk, aztán arra persze rendesen rá van kattanva). Így kapott is.
A kifli után belefutottunk egy Actimeles promócióba, így letoltuk joghurttal a dolgot. Aztán ezek után beugrottunk a postára megnézni a Veronikát, akitől kaptunk egy adag szerencsesütit. Abba meg már a buszon belekóstoltunk...
Így gondoltam nem szükséges egészségesen megtáplálnom a kölyköt vacsora címszóval(megszenvedte a helyes táplálkozást már szerencsétlen a déli sóskával úgyis).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése