Egyes számú napi cukiság: reggel szorongatja a böhöm nagy majmot a kezében. Mondom neki tegyük már le, hiszen így nehézkes lesz a pizsit levenni. Nemaka(r). Szeretem. Jó akkor, így öltözünk, ha már ilyen édibédi vagy!
Kettes számú: a virslis történet. Ugye a virsli az, amit a kölyök havonta egyszer kap maximum. Persze imádja, mert miért is ne? Mindegyik imádja...
Noés ezek után ma frankfurti levest főztem. Kimertem neki a tányérjába.
Meglátta, hogy virslis és felragyogott az arca, de frankón boldog volt:
Virsli. Úszik. Virsli ott kukucskál.
És neeem, nem röhögtem, mondtam neki, ha már így előbújtak, akkor gyorsan táplálkozzuk meg őket!
És ami a kevésbé cukiság kategóriája: ajajajjj, hétvége óta egyre többet hallom, hogy nemaka. Bizonybizony: nemakar. De olyan dacolós felhanggal teszi. Még csak gyanú... De nemsokára ütős lesz szerintem...
Arról szól a dolog, hogy a legkevésbbé sem az őrá vonatkozó dolgokra mondja, hanem kb. mindenre.
(Gyere elmegyünk a boltba - Jön is azonnal bakancsot húzni -De kell kabát-sapka-sál- Nemaka. Nem a fenét! Megyünk az úton: most akkor veszünk tejet. Nemaka. Jó, azért én bemegyek a tejboltba. Anya mindjárt jön, csak megkeveri a levest. Nemaka. Jópersze...) HmmHmmm. Aggódni kezdek vala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése