- Hétvégén megvolt az első Túró Rudi élmény (nem siettük el, mi?). Az eredmény:
1. falat: arcon szétáradó boldogság.
2. falat: gyanús rágcsálás.
3. falat: ahogy be, úgy ki. Hmmm... nem szereti... Király!
(Ismerem a babámat, állagproblémás a cucc.)
- Tegnap megvolt az első bilibekaki-kezdemény:
Gyerek rohan: kaki... Anya rohan a biliért, pelus letép. Gyerek ráül, majd boldogan ücsörgött rajta. Le sem szállt róla vagy 25 percig (szal asszem lazán átvert.) Ja, mert persze kaki nem volt a közelben sem... Viszont jót tévézett közben.
- Hálózsák:
Remegő térdekkel adtam rá hétfőn a frissiben, drága pízért megvásárolt hálózsákot. A hálózsák noproblém, eddig is abban aludt, a vastagsága miatt féltem attól, hogy esetleg nem tud benne rendesen forogni. De tud, gond nélkül. Huhhh.... Legalább én is megnyugszom, hogy be van takarva.
Amúgy hazaérve Eszti persze kipakolta a szatyrokat, és azonnali szerelmre gyulladt az új szerzemény iránt.
"Én fekszem bele, a spanok fekszenek bele, mégisinkább én fekszem bele" stílusban.
Zsabi is így kezdte a túrórudival,utálta csokit-én meg boldogan néztem anyós fejét-szóval leszedtem neki,úgy megette ímmel-ámmal!majd egyszer csak elkezdte követelni:DIDIIII(rudi)és ugrált a hűtő előtt(vajon hol tanulta?)a kezdeti lelkesedése szerencsére elmúlt,két falat után nekem adja!
VálaszTörlés