Semmi extra izgalom nincsen.
A taknyunkat kikiáltottam fogtakonynak, mert immár egy hete van is meg nincs is. Valamelyik nap azt hittem felerősödött, de aztán nem. Amúgy napi két orrszívás játszik csak be, az meg nem olyan vészes. Persze bosszantó...
Megjegyzem a gyerekem brutál jólnevelt. De szerintem valamilyen módon így született, nem hiszem, hogy ezer %-ig én csináltam volna. Bár az még királyabb lenne! Jókat menőzhetnék vele...
Néha amúgy megijeszt vele...
Valamelyik nap babakocsis távolságra mentünk, be is ült szépen. Kértem, hogy dugja már el a kezét a takaró alá, mert hideg van és esik az eső. Megtette, és egész úton nem vette elő... Még akkor sem, amikor a postán a postásnéni kérte, hogy dobjon már egy puszit. Dobott is, de csak cuppantva, kéz maradt...
Igen, igen, elrakom ezt is rosszabb napokra.(Mert a hétvégi túlpörgés szerencsére csillapodott.)
Hétvégén megyünk Pestre, hámondjuk a nyaralásból ma este hazaérkező mama/papa ezt nem tudják, de az biztos, hogy mi leszünk a hétvége nagy boldogsága:
Nyaralás utáni elpakolás, mosás, hétvégi főzés megfűszerezve egy lepasszolt unokával. Hmmm... nincs is annál jobb. (Ja, mert persze Esztit alváskor lepasszoljuk... :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése