Nyertes pozíció

Írnék, írnék, ha mondjuk K. nete gyorsabb lenne...
Az újabb statisztikánk szerint ugyanis 5 napból egyet sikerül csak otthon tölteni.

Pénteken PM kontroll (végre valami, ami mindenjó, mindenszép és még az értékek is javultak. Na nem ám Pepié, hanem a pace-makeré... Mindegy, a +, az pozitív). Itt megbótoltuk, hogy legyen már elég 2 hónap múlva kontrollálódni. (Én 3 hónapra gondoltam, a doki 1-re, de verhetetlen érvelési készségemmel kompromisszumot kötöttünk.)
Aztán itt maradtunk Pesten lazulni.

Na jaaaaj, az valami luxus volt. Anyu ezerrel Esztizett, mi meg még kávézni is voltunk. (Jóvan, azért egy gyerek mindig kötelező tartozékunk, de Peti még remekül alszik órákig a kendőben a mindössze 4 kilójával, így sok vizet nem zavart.)

És a szombaton 1/2 8-ig alvás. Hajajj! Az valami csoda volt!
Ugyanis Peti kajál éjjel olyan 5 körül és utána biza már szenvedve alszik. Fel-felébred óránként és "cumi-be" körökkel szenvedünk.
Emellett meg Eszterünk ugye hajnalban kel. Amióta bölcsi van, nem sikerül neki kiszámítani, hogy fél 6 vagy fél 7 van-e.

Szombaton sem sikerült, de én arra ébredtem, hogy fél 7-kor mama futja a reggeli bilikört, majd 7-kor már a piacra öltöztek. Mi meg fél 8-ig tespedtünk Lacival. Pepi az nyomta 8-ig.

Meg is állapítottuk, hogy hajj, de feljegyezzük! (Erre vasárnap is megtörtént otthon, de ez csak mázli volt, mert Eszti elfelejtett hajnalban felkelni.)

Ma újra Pest. Most minden hétfőn feljövünk kineziológushoz az általam agyreparálásnak nevezett tevékenységre.

És itt alszunk Pepivel, mert reggel meg a fejlődésneurológiára kell menni kontrollra. Minek? Azt nem tudjuk, de holnap ott is bótolok.

Lacival folytattunk egy élénk vitát, hogy ki jár jobban a szétválással. Ő, aki egy Eszter nevű fenegyerekkel ragad otthon, aki az alábbi szinten nyomja:

Vasárnap délután sunyiban a nappali közepén fogmos.
"Eszti azonnal menjél ki, köpd ki!"
Említett Eszti kiköp egyet a dohányzóasztalra (!)
"Na azonnal húzzál be a szobádba!"
Behúz. Apja utánamegy, de már kiabál is vele.

Ugyanis az ágyára is odaköpött egyet.

Emellett megint megette a Labellómat. Na az mondjuk tényleg nagyon gáz volt.

Vagy én járok jobban, akinek a nyakában alszik egy Pepi, majd anyuékhoz érkezvén az ébren töltött idejében állandóan anyu akar foglalkozni vele.
(Laci szerint én járok jobban, mert anyu kinyalja a seggünket.)

Végülis tényleg, a vitát Laci nyerte, igen, én indulok pszichésen jobb pozícióból holnap reggel. És remekül elvagyok ezzel a helyzettel.

Haza is csak azért megyünk holnap, mert Eszti azért a telefonban:
Nagyon hiányzol nekem, Peti is hiányzik. Én is hiányzom neked anya?