Amióta Csirkéék itt voltak (ma mentek haza), egész nap ezt hallgatom. Komolyan nem hiszem el!
A kölyköm imádja Csirkét is meg Nikit is, nem értettem sokáig, hogy miért. Hát szépek, szépek, de a klasszikus értelemben nem értenek a gyerekekhez (mert mégiscsak 20 évesek...). Aztán egyszer bepillantottam a szobába, amikor a gyerekről már egy órája nem hallottam, és láttam, hogy Esztit éppen fejjel lefele bukfenceztetik Kiscsirke lábszárán. És a kölykec meg hangosan röhög közben.
Szóval most 3 napig szét volt gyömöszölve a kölök, szerintem megint ezt fogom hallgatni hetekig.
Szó szerint így: Csirke - Nis- buf (Fordítom: Csirke meg Niki elmentek a busszal...)
De volt egy kis hátulütője is a dolognak (vagyis csak gondolom a vendégsereg miatt lehetett), már két napja délutáni alváskor sírt 5-10 percet, és ezt az egészet überelte egy tegnap esti fektetéses 45 perces üvöltéssel. Semmi nem volt jó neki, igazából úgy nézett ki, mintha aludni akarna, de nem tudna...
Aztán ma, hogy az összes ablakból integettünk K-nak, amíg láttuk őket, és megnyugodott, hogy tényleg elmentek, letettem aludni, és úgymaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése