No, miután szerencsésen bepakoltam az egggész lakást, nekivágtunk. Az a nagyondurva, amikor a gyerek nem látszik ki a kocsiból a sok cucc miatt. Nem mellesleg örüljön inkább, hogy nem felejtettük otthon, esélyes volt pedig... (Hát no, nem volt felírva a listára...)
Az út szerencsés, a szállás szuper (meg kell hogy mondjam, százszor ratyibbra számítottam - miután jelen esetben a legolcsóbb megoldás felé hajlottunk), de egy tök új apartmanról van szó, szuperül felszerelve és a besztof: van medence meg szauna (hoppá finn is!)
Eddig csak annyi a mega szívás, hogy valahogy minden hegynek felfele van. Ami babakocsis gyerekkel jópofa. Nameg rajtam volt délután a folyamatos vizelési vágy, így Lacival tolattam felfelé a kocsit végig. Aki szerint egyébként hihetetlen az anyagcserém, és nem kéne napi egynél többször ennem és fél lityónál többet meginnom. Hát én igazán nem értem...
De nem tehetek róla, beettem indulás előtt egy fél dinnyét, majd beültünk valahova, hogy elmehessek pisilni, aztán kértem egy sört, amitől még ott helyben el kellett mennem még egyszer, majd a sör miatt egész hazaúton...
Szóval Laci lila fejjel tolta hegynek felfele a babakocsit, miközben én siettettem, hogy jujdekellpisilni, miközben ő a nekem megfelelő kínzási módszerekkel szórakoztatott.
Ja, Eszti? Hát ő köszöni szépen nem vette ki a részét a családi balhéból, és meghunyászkodva üldögélt nyugiban (ezen idilli állapotának eléréséhez gondolom azért szüksége volt a percekkel korábban elfogyasztott sacher- és szilvásombócfagyira is. Csak mert nyaralunk...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése