Tegnap elmentünk Esztivel szemészhez.
Szerettem volna, hogy egy év szemcsizés után még egy doki megerősíti, hogy igen, kell neki szemüveg. (Mi azt hittük, hogy megússzuk pár hónappal, mint mindenki más, de úgy néz ki, nálunk mégis ez az ára, hogy később ne kelljen.)
Mert szerencsére megnyugtató eredmény született, ugyanazt írta fel ez a doktornéni is, mint amilyen most van és szerinte még min. egy évig tuti hordania kell. Úgyhogy így járt.
De ááá, nem is ez a lényeg! Hanem, hogy mit mondott a doktornő!
Besza.behu, eztfigyeld: "Nagyon ügyes kislány volt! Gratulálok a neveléséhez!" Érteeeeed? Az én nevelésemhez!
Mosolyogtam, mosolyogtam nagy büszkén, közben meg tudtam, hogy ááá, lófing, Eszti egyszerűen jó, jónak született és ehhez igen csekélyke támogatásra van szükség.
Este aztán röhögtünk is Lacival, hogy majd visszük neki Petikirályt 2 év múlva, meglátjuk akkor mit gondol anyuka neveléséről. :)
Mert lássuk be, Peti egy Balhékirály! (Szinte nem is egy, hanem kettő... )
Most nagyon be is keményített. Lett egy kis szeparációs szorongás gyanúm is, de az 8 hónapos korra jellemző, és Peti eleve lassabban fejlődik/érik az idegrendszere, így tök furcsállanám, ha az lenne.
Bár roppant gyanús dolgok történnek: visít, ha kilépek a szobából. Tényleg, még klóra is együtt járunk. (Mondjuk innentől kezdve meg mit értetlenkedem, szeparás ez, a vak is lássa...)
A tegnapi nap, meg jajj, de szörnyű volt.
Először is, aludt 3 órát (nem, ez nem szörnyű, csak felettébb ritka), aztán felkelt, evett rendesen, vagyis elméletileg tökéletes állapotban maradt itthon, amikor én elléptem Esztivel a dokihoz.
Egy kerek órát voltunk el, de Laci már fél óra múlva telefonált, hogy Pepi üvölt, és semmire nem nyugszik. Mondtam neki: "ne derogáljon mán riszálni a seggét!" Aszonta riszálja! Sőt, már pelenkát is cserélt neki (éééérted? Szarospelust...) Szóval vég.
És mire hazaértünk, bealudt a sírástól az apja vállán. Ahh, nagyon szar érzés volt, többet biztos nem hagyom itt, inkább cígölöm a seggét magammal. (Azt hiszem pár hét alatt zajlik le a nagyja ugye? Most az normális, hogy egyáltalán nem emlékszem, Esztivel ezek hogy is voltak pontosan?)
Úgyhogy most egyek vagyunk kicsi Pepperónival, és hálát adok odafentre, hogy legalább már este 8-kor alszik... :)
Hogy ezek után hogy lesz évfordulós ebédünk apával hó végén? Valahogy biztos, mert megvettük már hónapokkal ezelőtt a kupont a Csepegibe. (Laci meg is jegyezte nagy humorosan, hogy biza nekünk különtermet kéne kérni, ha komolyan gondolom, hogy Peti velünk jön. De nincs igaza... Mert kiürül az étterem magától is, ha ez a kölyök belead apait-anyait! :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése