Azzal kezdtük a DM-es bevásárlást, hogy a babakocsit a bejáratnál hagytuk.
Na ez az első számú hiba volt. De mit tegyek, megbíztam a gyermekemben (néha igazán olyan jókislány... Kár, hogy ma ez nem jött be.)
Két lépés után bántam meg először a nagy bizalmat...
Akkor még csak a bio étolajas üveget borította fel.
Utána (míg én az étolajakat pakolgattam vissza a helyükre), felpróbált két napszemüveget. Jól van, szemcsik vissza.
Gondoltam lekötöm a kiskocsival, és adtam neki egy olyan gyerekeknek való bevásárlókocsit. (Mint később kiderült, ez lőn a kettes számú hiba. ) Eszti a samponokig nem állt meg vele. Majd megállítottam, körülményesen-részletesen megbeszéltem vele, hogy "szépenügyesenóvatosan".
Eredmény: a megbeszélés után 10 km/h-s sebességel csapódott a kiskocsival a hajbalzsamok közé.
Fasza, kiskocsi vissza a helyére, balzsamok visszaépítve. Addigra a gyerek már elveszett. Futottam két sort, erre ott rendezgette boldogan az állatfigurás habfürdőket.
Kapott a kezébe egy tubus fogkrémet (természetesen lezárt dobozostól), amelyet egy fél pillanat alatt kinyitott, kivette a tubust, kipattintotta a tetejét, és mire odanéztem már elhangzott, hogy nyamnyam...
Majd elkezdtem törölgetni a fejéről a fogkrémet, és amikor a gyerek feje elkezdett habzani, na ott feladtam a bevásárlást!
Jó lesz az a testápoló, ami éppen a kezemben volt, uzsgyi innen!
Persze kifelé menet még keresztbe pakolta a kicsi bevásárlókocsikat a bejáratnál, amíg fizettem, hogy biztosan ne lehessen belépni a bejárati ajtón. Aztán üvöltve távoztunk a tett helyszínéről. (Persze előtte barátságosan közöltem az pénztáros csajjal, hogy ne aggódjon, brutális lesz, mert a kölyök nem akar innen hazamenni.)
Egyébként meg, még jó, hogy ismernek a DM-ben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése