Az oltást megúsztuk megint egy szúrásnál felsírással.
A péntekre egész egyszerűen nem is emlékszem, mi volt. Csak arra, hogy szombat reggelre elfogyott a kéthetes vasalnivaló a fotelből (mert Laci már szóvátette, hogy a katonai pólóját kellett reggel felvennie, mert nem volt vasalt másmilyen.). Hát hoppá!
Viszont szombatra nagy kirándulást terveztünk, a végre kivirult időben itthon nem maradhattunk.
Szóval nekivágtunk a Tahitótfalui eperfesztiválnak.
A buliban egy ciki volt, a fesztivált elmosta az ár...
Ezt meg is tudtuk ott helyben, így max. egy kis körhintázás jutott eper helyett, meg a tapasztalat, hogy Eszti nem mehet körhinta közelébe sem.
Anyut felszedtük Pesten, legalább pesztrálta odaúton a kocsiban a kölykedlit. Ott meg legalább felült vele a körhintára. Igen, arra a körhintára, amelyre 500 Ft egy kör és minimum 2 perc a menetidő.
Először azon aggódtam, hogy mi van, ha megijed és le akar szállni...
Na leginkább nem ez volt a jellemző... A gyerek egy boldog vigyorral a fején feszített a dudáló dinoszaurusz tetején, anyuval a háta mögött, majd amikor levettem az úúúgy sírt, mint akitől a világ legjobb dolgát vették el... Így járt.
Persze anyu: jajj, menjen még egy kört... Na persze, hogy még 500 Ft-ért visítson még egy kört utána, mi? Így inkább gyorsan elvittük a környékről.
Nekem sikerült egy adag eperbort szereznem, szóval én ezzel meg is elégedtem a nappal (még az elmaradt fesztivál tekintetében is).
Utána átmentünk Szentendrére, ahol kocsiztattuk őkelmét, hátha elszunnyad a babakocsiban, mivel délutáni alvásidő volt már. Na az újabb tapasztalat: nem szunnyad a babakocsiban...
Anyu próbálkozott egy kört vele még a patakparton, amíg mi Lacival pofátlan módon egy kávézóban múlattuk az időt, de egy 10 perces féligalvás/üvöltés kombináció utn feladtuk a kölyöaltatást.
Így csak hazaúton aludt, de addig teljesen jó formában volt még Pesten is.
Este letettem 9-kor és másnap reggel 9-ig fel sem kelt.
Így én elégedett voltam a kirándulásunkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése