Tegnap Eszterem a törölközőbe csomagolása után akkorát ásított, hogy nem lehetett nem észrevenni, hogy egy nagy darab tészta van a szájában...
Gondolkodtam, gondolkodtam, hogy a viharban lehet még tészta a szájában, amikor már vagy másfél órája vacsizott.
Apróbb sivítás közepette csak megnéztem magamnak mégegyszer a cuccot: hát nem egy fog volt?
Aztán kiabáltam Lacinak, hogy ezt neki is látnia kell! Persze újabb sivítás: az biza tényleg egy fog!
No ezek után vállaltam egy újabb visító-kört, és benéztem jobbra is felülre: bakker ott is egy fog...
Alul már nem vállaltam a körülnézést, mert a dobhártyám veszélyben volt addigra, viszont reggel csekkoltam: alul a két első lapátfogon kívül semmi.
Szóval anyákgyöngye-effektus újra színen... Ezek a fogak (amúgy 4-esek, az már rágó, ugye?), nem úgy néztek ki, mint amelyek tegnapelőttről tegnapra virradóra jöttek elő... Már egy ideje ott lehetnek, csak én nem vettem észre.
Nos, gyereknek van már minimum 8 foga.
Laci azért aggódni kezdett, hogy normális-e, hogy felül 6 alul 2, de gyanítom nem ilyen fogszerkezettel fog felnőni a kölyök, szóval no para!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése