De megvagyunk ám!

Csak beszippantott... a nagytakarítás!
Jahaaaj, semmi csodálatra méltó nincs benne, még saját magam számára is rém bosszantó a dolog: egyszerűen muszáj megcsinálnom, mert fixa ideám, hogyha nem, akkor boldogtalan leszek karácsonykor (természetesen a takarítatlanság miatt).
Ki látott már ilyet? (Ja, én. Felhívtam anyut nyümmögni, milyen borzalmas, hogy a nagytakarítás, mint belső erkölcsi kényszer rámtelepedett. Aki aztán hümmögött egyet, hogy nagyon megérti, éppen ő is ledzsuvázta az ablakokat és felforgatta a lakást. Na fasza, volt honnan örökölni...).
Szóval eme rém bosszantó dolog éppen a szőnyegtisztításban csúcsosodik ki. És ha ez megvan, akkor vége.

Vasárnap Laci már látta, hogy ennek lőttek, így nagy mártír képpel kérés nélkül elpattant Esztivel, hogy nyugodtan (hahaha Petivel) csinálhassam az ablakokat.

Haza is jöttek: apa pofákat vágva, szemforgatva, Eszti leamortizálva: kisírt szem, ohne szemüveg, haja százfelé áll. Namondom he?
Összevesztem apával. Ne mondd! Miért?
Nem akartam hazajönni. Ne mondd! Mert mikor akarsz?

Eszti ugyanis az a jófajta gyerek, aki mindig ott érzi jól magát, ahol van.
Nem megyek bölcsibe. Nem jövök haza a bölcsiből. Nem megyek Artúrkutyás mamához. Nem jövök haza Artúrkutyás mamától.

Arról meg nem igazán a gyerkő tehet, hogy áldozata lett egy Decathlonos trambulinozásnak, ahonnan szenya apja haza akarta rángatni...

De ablakok kinyírva, függönyök kivasalva visszatéve. És ezt mind még aznap. Egy hős vagyok. De tényleg.

Aztán Petivel a hetünk eddig jövésmenésről szólt.
Némely fontosabb eredmény: keddi immunológus.
Csapolás volt, majdnem megúsztuk kézből, de kis dagikezű, úgyhogy nem akart keresgetni az asszisztens. Maradt a fej.
Eredmény is volt ma: az IgA elkezdett termelődni, és az IgG szintje is növekszik. (Ami már így is a normál tartományban van.) Tsejtet nem néztek most. Így nem is kell mennünk, csak ha lesz genetikai eredmény. (Amúgy meg doki szerint elég lesz 3-4 havonta kontrollálni, ez azért egy meglehetősen pozitív hír.)

Aztán hohoóóó:
Egy megérett a meggy,
.
.
.
Tíz, tiszta víz, ha nem tiszta vidd vissza, majd a szamár megissza.
Érted, és nincs több ujj, amit számításba kéne venni! :)

Jójó, tudom, hogy csak ujjkezdemény volt, de mennyivel vagányabb így (meg a papíron is 6. ujjként szerepelt, szerintem király.) De mindegy is, mert tegnap eltávolításra került.
Semmi perc alatt, érzéstelenítés, vágás, két varrat, kötés.

Úgyhogy legalább a keze már normális. :)