Tegnap egy kedves barátném látogatott meg, így idő híján, csak ma...
Szal mára kikristályosodott a főzelékevés 2, azaz kettő verziója:
a) mindegy mi, de a fele répa legyen (jesszus, mióta szereti ez a gyermek a répát??)
b) kezében üres kanál, és amikor kitátja a száját, hogy a saját kanalát bevegye, akkor belezsupsz a főzelékes.
Problémák:
a) utálom a répát nagy mennyiségeben adni neki, mert überparám van a nitráttól...
b) amikor belapátolok egy falatot a szájába, akkor minden 2. alkalommal ő a saját kanalával azt egyszerűen kilapátolja... (éljen a céklavacsora felmosás után...)
Szóval így tegnap azért megevett 130 grammnyi kelbimbó-répa-marhahusit és vacsira szintén ennyi cékla-tojássárgája kaját. Ami tőle nem a megszokott mennyiség, de a nullánál több!
Én meg temészetesen, amikor már a karja, az etetőszék és a padló is céklás volt, "majd apád akkor megetet" felkiáltással kimentem egy másik szobába toporzékolni... Erre hallom kb. 3 mp. múlva, hogy Esztike röhögve szórakozik azon, hogy Laci felrázza az ásványvizes flakont és sziszegve letekeri a kupakot. Majd újra ráz, újra leteker- gyerek meg röhög... No comment... Ha ilyen nagy spanok vagytok, legközelebb apa etet, jó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése