Egész konkrétan 39,7. Ez volt mondjuk a max, amit bemértünk Esztinél.
Ahh, volt itt minden a hétvégén: lázcsillapítás, hűtőfürdő, ügyelet.
Mert az a takony biza nem a fogától volt. Az a láz meg nem a keddi bárányhimlő kettes oltástól.
Mondjuk ezek után azt gondolom, hogy ilyen állapotban is volt az immunrendszere. A fentiek miatt kissé megtépázva.
Szóval csütörtök óta úgy néz ki Eszti, hogy megy aludni a nap bármely szakában, akkor már lehetett tudni, hogy megy fel a láza. Lázcsillapítás, visítás, fürdés, mindenenvisítva hisztizés. Majd 1-2 óra múlva lázcsillapodás és pörgésforgás, mntha mi sem történt volna. Ekkor már elhittük, hogy vége, amikor újra: aludok, jó?
Mondjuk az a buli, amikor este 10-kor 2 felnőtt ember könyörög a magán kívül alvó 2,5 évesnek, hogy fürödjünk meg, majd amikor sikerül, utána visítás, visítás. Mi a baj? Viszket a ojjom.
Szóval Lacival a türelemzsákunkat kinyitottuk rendesen.
Egyszer-kétszer amúgy megemlítette, hogy fáj a füle, de mindig kívül mutatta.
Így Laci, miután vasárnap már negyedik napja volt 39 feletti láza, elvitte az ügyeletre.
Az eredmény: középfülgyulladás és egy adag antibio.
Gyanúm szerint a két héttel ezelőtti nátha-takony mehette rá a fülére.
És a különlegességek.
Sosem láttam még lázmérőn 39,7-es lázat.
És sosem láttam még Esztiből ilyen meseszerű taknyot kifolyni. Mindig megúsztuk vizestakonnyal, de most!
Anyááám, ez igazi bölcsis feelingű.
(Most az milyen durva lehet, amikor gyerek fújja az orrát és a zsebkendőre nézve boldogan felkiált: Nézd anya milyen zöld takony!!! :D ) Hát mondom én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése