CumiBéla

Hohóó, ma volt az első éjjel, hogy CumiGéza egyszer sem fújt riadót kiesett cumi ügyben.

Hát ez is valami. (Gondolom, osszam is be pár hétre...)

Pedig már megbarátkoztam a gondolattal, hogy optimális esetben olyan 1-1,5 éves koráig minden éjjelünkbe belerondít majd a kiságy felől hallatszódó lágy nyüffögés, amire anya cumidugóval ugrik.

De így ennek örömére a mai éjjelen 6 órát aludtam! (Ja, ez egy rekord ám...) Mondjuk azt is két részletben, de jobb, mint az általános 4-5 óra.

Ugyanis Pepi nem gáz, lefekszik este Esztivel, mint a kisangyal, olyan 8-1/2 9 körül, és legközelebb 3-4 körül eszik egyszer és aztán egy óra alvás után hajnalban kezdi a "nyössz-anya ugrik: cumi be-nyössz-anya ugrik: cumi be" bulit.
Hogy én miért nem alszom übrefrankót? Vazze, anyatej.
Este 10-kor még fejek, majd amikor eszik 3-kor utána is (így az az ébredés nekem min. egy óra), majd, amikor visszafeküdnék, akkor már cumista buli van.

Muszájmuszáj.
Tápszer ügyben ugyanis az történt, hogy egy verőfényes délutánon nagy mellénnyel beledugtam a gyerkő fejébe a cumisüveget, benne a hiperbüdös gyógyászatis tápival. Hát felmerült bennem, hogy azt a kölyök majd vicsorgó fejjel, öklendezve fogja a fejembe köpni?
Nem, nem merült fel.

Másnap még bénább voltam, mert eltaláltam, hogy na, majd éjszaka jól megissza félálomban.
Ahaaaa... Ahogyan azt Móricka elképzeli.
Nem, nem itta, helyette viszont üvöltött éjjel 2-3-ig. Közben meg rendszeresen öklendezett.
(Ja, és a poén, hogy az 70-20 arányú anyatejjel keverés volt, amiből mindössze 20 volt a tápszerrész.)

Majd másnap, megivott egy majdnem teljes adagot (ezzel akkor be is hoztam a tejhiányt.) Azóta ugyanis átállt 6 evésre, én meg továbbra is 7* fejek, így azóta sem kell pótolni. Rettegve várom, amikor majd újra kell... Gondolom, a gyógytápi az idő múlásával nem lesz jobb szagú.

Én meg ugye azért híresen szeretek aludni.

Az alváshiányom mára odáig fajult, hogy ezer sztorim van emlékezetkiesésekről és "aztsemtudom, mivan" -okról.

Pl. tegnap felébredtem, hogy Peti sír, és meglepődve tapasztaltam, hogy a nappaliban alszom.
Nem, neem emlékszem, hogy kerültem oda. És igen, vannak kétségeim Laci állításával kapcsolatban, miszerint ő hozott át a karjaiban(!) aludni.

Aztán egyik reggel rohantam a konyhába, mert 6-kor gyógyszerelnem kell a kisebbet, aki felvert engem, mert nyüsszentett egyet pont időben. A konyhából romboltam a fecskendővel a kezemben, majd Petit megfordítottam, és nyomnám a szájába a cuccot, csak épp nem volt felszívva semmi bele. Frankó.
Cumi vissza, gyerek hasra, anya ki, gyógyszer felszív, szobába vissza, gyerek fordít, cumi kitép, gyógyszer benyom.

Ennél amúgy már csak az a gázabb sztorim lapul a tarsolyban, amikor Pepi sír éjjel, berohanok félálomban, cumit bedugom, kijövök, és visszafekszem
Félig lehunyt szemmel ránézek az órára, és megállapítom, hogy kajaidő volt.
Csak én állat, nem adtam enni a kölyöknek. Aki amúgy csöndbe lett és egy óra múlva próblkozott csak (esküszöm, akkor már megetettem...)

De álljon itt egy kép végre, amelyet hajtok már ezer éve, a híres elsőmosolyos. Valahogy Esztinél hamarabb elcsíptem. Most is csak gyorsreagálású apának köszönhető a dolog, aki szerintem megunta az ezzel kapcsolatos balf@szkodásomat...