Tesókérdés

Nem meséltem még, Eszti hogy viszonyul Petihez.

Szerintem tipikus testvér. Szereti is, meg le is csapja, ha kell.

Imádja Petit, de tényleg!
Olyan édes, úgy jön haza a bölcsiből, hogy már az ajtón belépve üvöltve kérdezi: Peti nem alsziiiiik? (Vagyis tutira próbál menni, ha aludt is addig, ettől az üvöltéstől már garantáltan nem fog...)

Aztán ha bármi van, mondom bármi(!), a kölyök akkora sallert kap(na), hogy csak na!
Mert Eszti szívem szereti azt csinálni mérgében, amiről tudja, hogy nem szeretjük. Tipikus a vízborogatás, és a Petilecsapás.

De különben inkább az jellemző, hogy nyírja ki a szeretetével.
Vagyis amiről Eszti azt hiszi, hogy dekedves, attól egy szimpla szülő ereiben rendre megfagy a vér.

Végülis nem gáz, nem ugrálok ezen, hiszen cuki, amikor Eszti Pepit lábbal simogatja, meg a fejénél fogva arrébbhúzza (Érted? Hogy a szerencsétlenje jobban lássa a legókacsát :) ), és "decukivagy" felkiáltásokkal a dömper nagy fejével ráborul a hasára.
Ennél már csak az jobb, amikor meghallom, hogy mit mondd a kisebbel óvatlanul kettesben hagyott nagyobb tesó. Ügyes vagy Peti! Jól csinálod! No ilyenkor rohadt gyorsan kell spurizni vissza, mert Eszti már Peti "beteg" kezének tőből kicsavarásánál tart!
Puszta jószándéktól vezérelve persze, mert így szokta látni a tornáztatását...

Szerintem teljesen ahogyan az lenni szokott. Imádja, de ha nem tetszik a lénye, akkor leveri. :)