2011. szept. 26.

És meddig 13 kiló?

No, ezt még el kell mesélnem.

Asszem Eszti nő.
Márhogy növekszik.

Ugyanis napok óta zabál...

Először azt hittem, hogy nem eszik a bölcsiben, mert hazajött 4-kor és már nyomta is az éhes vagyok dumát.
Azóta viszont voltam a bölcsiben, ahol Zsóka néni lelkesen mesélte, milyen jól eszik Eszti, válogatás nélkül, mindent. És hogy uzsira beevette egy adag gombapörköltet ebédről, vajas kenyeret és egy fél almát.
És ezek után hazavittük és bejelentette: éhes vagyok.

És azóta is csak eszik és eszik és eszik...

Ebben csak az a ciki, hogy mindenki azt hiheti, itthon nem adunk enni a szerencsétlennek.
A bölcsiben kajál, mint állat, a mamáékhoz átmentek Lacival szombaton. És amíg meg nem érkeztünk mi is Pepivel (kb. 1,5 óra), kiette a hűtőt. Najóó, meg a gyümölcsös kosarat is...
És a vég: a hétvégén még csokis kekszembe is beleharapott. Kettőt is! (Továbbra sem eszi meg az ilyeneket, és soha, meg sem kóstolja, pont mert tudja, hogy nem szereti.)
Úgyhogy ezekből azt kell gondolnom (zárójel: abban kell reménykednem), hogy növekedési fázisban van. (Persze jóindulatú apja szerint max. a hasa nő.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése