Az év esése

Tegnap sikerült megvalósítanunk az év esését is. (Vagy a kétévét is akár.) Olyan igazi "ömlik a vér" stílusban... Kemény volt!

Örültem, hogy délutáni alvásból egy óra múlva felkelt, mert be kellett mennem a melóhelyemre, ezért siettünk.
Na gyorsan apát szedd össze, aztán öltözés és uzsgyi... Na apát össze is szedte, majd a hálóból kifele megbotlott a küszöbben és akkorát zúgott, hogy ilyet még nem láttam.
A vérömlés amúgy is erős volt, de ráadásul úgy bőgött szegényke, hogy ömlött a nyála is, így gyakorlatilag nem tudtam mit tenni, csak fogtam a sírómackót és vártam a véralvadást... Közben meg erőteljesen imádkoztam felfelé: "ó add, hogy a foga még megmaradt."
Aztán persze rohanni kellett, Esztibe a megaszomorúságot belefojtottam a kocsiban elfogyasztott krémtúróval, így Lajomizsére érkezve már szép volt az élet.

Igazán jó volt találkozni a régi munkatársaimmal (lássuk be, eddig oly lusta voltam, hogy nem másztam ki egyszer sem), de tényeg furcsa volt, mintha nem telt volna el lassan 2,5 év azóta, hogy eljöttem... Persze 4-kor Laci már 5 percenként hívogatott, hogy haladjak már.

Na mindegy, hazajöttünk osztjóvan.
Vacsinál volt alkalmam benézni Eszti szájába, és egy óriási vágást találtam a felsőajka mögött. Na ettől monjuk én is így bőgtem volna...
De azóta nem panaszkodik és a fogai is egyben vannak. (De kértem, ha legközelebb kiborul az ajtón, akkor ne a szőnyeg mellé fél centivel érkezzen már, hanem próbáljon meg arra esni. Csak a folttisztítás elkerülése végett... :) )