Édibédi szemtelen kislánya állandóan akciózik.
Ma miután a DM-ben szó szerint elpacsáltuk az időt (mert kölykec erőteljes ragaszkodást mutatott a vicekvacak figurás gyerekhabfürdők iránt- ez volt az a színvonal, amikor még a hírhedt szemekkel és figyelemmel ellátott DM-es biztonsági őr is rajtunk röhögött), naszóval ezután hazajöttünk. Persze ki szív? Anya.
Hát, ha valakinek éhen kell halni, az csak én lehetek. Tegnapról maradt egy adag cukkinis tészta, amit Esztivacsira terveztem, de mivel baromi későn értünk haza, a mai marhahúsos kajának nekiálltam, de sejthető volt, hogy nem készül el délre...
Így délben Eszti bekajált a maradékból, én meg éheztem.
Aztán ő ugye, mint aki jól végezte dolgát (Egészség Esztike... -ez az egészségedre Eszti.) elvonult a szobába.
Én meg főztem.
Aztán a tipikus "denagycsöndvan" szele megcsapott, és belestem.
Meg is környékezett az ájulás: kölök fent ül a számítógépasztalnál (eddig a forgós fotel kifogott rajta), felkapaszkodott a géphez, és kattingatja ezerrel az egeret. Mivel van saját egere, reménykedtem benne, hogy csak azt nyomja, de aztán megláttam, hogy világít Laci multidrága egerének az oldala, na szivacs, ez nem az ő egere.
Monitor bekapcs. Hát azon aztán volt minden! Remegő térdekkel hívtam apát, hogy hátazúgyvolthogy... Aztán apa két mondatban lerendezte a képernyőt (uhh mázli), Esztit meg háromban, no nem hatotta meg a leánykát!
Most új módszereken gondolkodunk, mert bakker nem lépkedhetek egész nap a nyomában... (Laci rögtön rávágta, hogy vesz neki egy karámot. :) )
Ráadásul szemtelen is a gyerök, mert ha valami gazságra készül, akkor frankón nyomja: anya menjen ki szobába. Amikor ezt eleinte elkezdte, kimentem, csakhogy meglessem, mit csinál mindeközben. És az alábbiak történtek (természetesen a teljesség igénye nélkül):
a) ivóvizes pohárba Duplo kocka mártogatása majd asztalon a víz szétkenése.
b) fürdés közben direkt a padlóra spriccelgetés,
c) szárítóra éppen kiteregetett ruhával éjjeliszekrény takarítás.
Noasszem túl szigorú vagyok... Merthogy apját még egyszer nem küldte el máshova...
Hihihi... emkékszel mikor engem anno Efe kézenfogva kivezetett a szobából? Na ha nem, akkor most szólok róla... és igen, azóta is gyakran bepróbálkozik ezzel, ha valamit "nem szeretnék", hogy csináljon. :D Végülis igazuk van, mennyivel egyszerűbb megoldás ez, mint lemondani a megkívánt cselekedetről, vagy hisztizni a házsártos szülőkkel!
VálaszTörléslátom ti sem unatkoztok otthon....én is mesélhetnék,de legyen elég annyi,hogy ma tízórai és apja azzal próbálja noszogatni a gyereket,hogy egyél,mert mindjárt jön anya,aztán pipa lesz!de nem evett persze,csak kente szét a joghurtot,kimentem elvettem a kanalát és megetettem,szó nélkül nyelte,apja csak annyit jegyzett meg,hogy húú kisfiam,azt hiszem félsz anyádtól...nem is tudom,hogy sírja-e vagy nevessek?!
VálaszTörlésNagyon ügyik vagytok! A DM-es biztonsági őröket ugyanis nehéz meghatni. Ha az ember végigmegy a babasoron gyerekkel, és megnézi a cumikat, a játékokat, és nézegetteti a gyerkőcével a babaképeket a a pelusokon és a bébiételeken, már akkor is azt kell éreznie a gyerekével bent sétálgató anyának, hogy huhhh, mindjárt hátulról lecsap rám...
VálaszTörlés