Pörfiktszombat

Kezdjük azzal, hogy zűrösmajdkétéves kölykec hetek-hónapok óta nem volt pörfikt. Na jóó, nekünk tökéletes, de amiket művel! Ihajj!

No a tegnapi napot asszem hosszú időre zsebre kell tennünk, néha elő-elővéve, hogy "ahh, ilyen is volt ám"!

Regel elmentem suliba, Esztivel pont egy időben keltünk, így a teje után bezsuppant a nagyágyba Laci fején ugrálni. Mondtam neki, hogy legalább kiabálja, hogy "boldog szülinapot apa"! És kiabálta is...
Én öltözni kezdtem, Eszti rám nézett, és nagy okosan megállapította: "anya megy iskolába."
Puszibabám, biza igen, adott két puszit, és mentem is.

Hazaérve Laci azzal fogadott, hogy Esztire nem lehet ráismerni: egyetlen (!) egy hiszti sem volt (és azt tegyük hozzá, hogy apja nagy lelkesen még hintázni is elvitte, hamár 12 fok...), evett reggelit, tízórait, majd ebédet (bár bejelentette, hogy ő aztán padlizsánt bizton nem étkezik, így sajtos-tejfölös tészta lett belőle), majd megérkezett a pizzánk (ha már szülinap ugye...) és abból sem kuncsorgott.
Lelkesen játszott, sokszor egyedül is. Ennek is megvan az oka, hogyan történhetett.

Délután letettem az ágyába éééés úúúúgy maraaaadt, csendben... És elaludt. (Itt már bennem is felmerült az éjszakai gyerekcsere lehetősége, ez ugyanis nem lehet az én kölyköm...)
Délután mamáék, de ott a szokásos pörgést rendezte, majd este vacsorázott (immáron padlizsánt...), és este minimális balhéval kezdte a lefekvést, amit Laci megunt 5 perc múlva és ahogyan csak az apák tudják megoldani: bement, hogy "most már alvás van, jó éjt Eszti! Te is kívánj apának jóéjt!" Jóét apa. És csend... Én bezzeg könyöröghetek...

Most mondja valaki, hogy nem tökély! :)