Kifinomult és nőies

Ezt már ezer éve mesélni akartam.

Megyünk az utcán nagy nyugalomban édes hármasban. Az jelen esetben azt jelenti, hogy 1)anya, 2)babakocsisPeti és 3)motorosEszti.
Megállunk a 4sávos zebráján és nézzük, ahogyan suhannak el az autó, és suhannak el az autók, és suhannak el az autók, és...
... megszólal a motoros gyermek odalent:

Áááálljatok meg cigáááányok!

Bááááámmmm!
Mit mondjak, rohadtul nem bántam, hogy egy mami sem csatlakozott mellénk az átkelésre várakozásban.

Tök nem értékeltem amúgy, mert nem bírom az ilyet. Márhogy nem cigányozunk és kész, úgyhogy a fene tudja, honnan szedte, mert nem itthonról, az hóttuti. Dehát má' még ilyet!

Amúgy meg olyan sokkot kaptam, hogy nyilván valamit reagáltam, mert az arckifejezésemről a gyerek rájött, hogy benne valami stand-up-comedy-s veszett el, és folyamatos cigááányok-cigááányok rikkantgatásokkal kelt át az úttesten.

Azóta szerencsére nem hallottam, hogy mondta volna.
A max. káromkodása egyébként, amit rendszeresen hallatt, az is saját kreálmánya: "kakkanci". (Ez a becézett "kaki".) Szóval simán rákiabál apjára, ha begurul: kakkanci vagy apa, de ez egyelőre inkább humoros, mint sértő. (Nomeg az emberek úgysem értik. :) )