Esztertündér

Ugyeugye? Ha nincs műsor, nincs poszt?
Azt nem mesélem, amikor tündibündi Eszti, csak ha gáz.
Node most!

Szóval Eszti jelenleg tényleg tündibündi. Persze, aki látott már ekkora gyereket az alapként kezeli a szokásos dac- és hisztiáradatot, de ezen túl legalább kezelhető.
(Mondjuk hogy reggel versenyt öltözik vele az apja, csak hogy nekilóduljon az öltözésnek, azért ez már simán szülőhülyítés (és még mesélhetném), de legalább ki nem tojja le, legalább 10 perc alatt van rajta ruha.)

A borzalmas napok után abszolút nyugisabbak vannak, és legalább nagy tapasztalatokat szereztem a kommentek és levelek és egyéb beszélgetések által.

Vagyis, aki hasonló korú gyerekkel rendelkezik, az mind egyszerűen "így járt". (Úgyhogy kedves Judit, miután kikukáztam a kommented a spamekből, max egy baráti vállveregetést tudok neked is küldeni :) ).
Számomra teljes megnyugvást hoztak az "Jaaa, ez a baj? Ez nálunk mindennapos!", meg az "Aha, nálunk ugyanez van!" és társai reakciók.

Vagyis klasszikusan ugye a "dögöljön meg a szomszéd tehene is!" esete áll fenn.

De én megnyugodtam, anyu múlt hétvégén Pesten nyaraltatta, és azóta pl. rendezetten lefekszik aludni.
Olyannyira, hogy egyáltalán nem jön ki, hanem megáll az ajtóban.
Nojóóó, azért picit ciki, mert erről a tényről (márhogy ő az ajtóban ácsorog), nem nagyon tesz említést, így a minap is rábukkantam a szokásos esti pakolászásom közben a gyerekszoba ajtajában. Mert zsepit kért. Ki tudja mióta...

Igenigen, mert újra taknyos lett. Egy napig. Mondom, hogy ő a vírusgazda. Hazahozza, hamar kilábal belőle, és a fél családot lefertőzi.
Egyelőre mondjuk még nem adta át senkinek, de miután a taknyos napján legalább 3* direkt rábrümmögött, majd a hatás kedvéért "kéz a száj elé" nélkül beletüsszentett a Peti fejébe, hááát, na. Várjuk a hatást. (Pedig vele meg csütörtökön mennénk oltásra...)

Egyébként most tényleg megacuki, egész nap csivitel (őrületes, hogy bírja, de tényleg!), meg énekelget. Anélkül nem telik el 3 perc, hogy legalább egy Bocbocitarkát ne villantana. A duma meg...
A múltkor direkt figyeltem. Nem volt nehéz, mert híradót szerettem volna nézni, és Esztipeszti 1/2 7-től 7-ig folyamatosan Tündit rendezte. Öltöztette (Melyiket szeretnéd? Jaaa, azt, jóvan, akkor azt veszed fel.) vetkőztette (Óvatosan húzd ki!), fektetette (Ha bármi baj van, szólj!) és mindezt legalább fél órán keresztül művelte folyamatosan csipogva.
Tutira, ugyanis végig egy rohadt hírt nem hallottam... Szóvá tettem ugyan, hogy "hejj, egy kicsit csendesebben, mert nézném a híreket", erre nem visszadumált nagy komolyan, hogy nézzed nyugodtan! (és nem álltam le vitatkozni vele, hogy hang nélkül max. bábjáték.).

Na, most meséltem arról is, hogy édibédi!
Jaaa, Peppinóról meg szó sem esik, vele még tisztázni kell a kapcsolatunkat. Főleg az éjszakait!
(Az elmúlt éjszakákon kb. 425* gondoltam arra, hogy "miértmiértmiértmiértébreeeedsz feeeel????")
Kialvatlansági faktorom az egekben! Nem is részletezem. Asszem sikerült az ő alvási szokásait is elcseszni... Vagyis eddig kettőből kettő... Csak Pepi esetében a megoldókulcs még nem alkalmazható.)