Eszti, miután azt hittük, megúszta egy nap takonnyal, a 3. napra kiérdemelte a takonyzsák nevet.
Laci is belekeveredett, de talán még ő úszta meg a legkevesebb orrfolyással.
Rólam meg ne beszéljünk...
Szombaton szerettem volna egy lakatlan szigeten lenni úgy, hogy a család szót hírből sem ismerem. (Lássuk be, ez már igencsak a "végét járja" kategória.)
Aztán összekapartam magam vasárnapra szerencsére.
Pepókirály meg, az immunhiányos, a csütörtökön zökkenőmentesen megint beoltott, és egyébként is nyüzümanó. Vazze, csak ő nem kapta el. (Most azt mondom, hogy ha ezután jön elő rajta, bakker akkor is kihúzta egy hétig a vírustelepen.)
Csütörtökön a doktornő nagy boldogan 2 oltást is adott neki (úgy, ahogyan azt 2 hós korban szokás). Azt mondta, hogy ő most nagyon bátor és bizakodó. És egyébként is a Peti nem úgy néz ki, ahogy a leletei alapján gondolná az ember. (Ez jópofa... :) )
No ezzel nem lett semmi baj, még csak hőemelkedés sem. Király!
Aztán lemérték. Bizabiza nyüzükének sikerült az elmúlt 1 hónap alatt 370-et híznia. Szerintük még határeset.
Nem mintha meglepett volna amúgy, mert az utóbbi egy hétben olyan hirtelen evett volna minden alkalommal többet, hogy számítottam rá.
Kevés a tej most már, de a doktornő nagyon lelkes volt ebben a témában is: szerinte a 6 deci anyatej frankó, és mivel már 4,5 hónapos, választhatok:
a tápszerrel kiegészítés,
a péppel kiegészítés (jelen esetben persze Sinlac),
és a gyümölcs bevezetése között.
Én persze a tápira böktem, de kuncsorogtam valami barátságosabbat, mint a múltkori borzalom. Ugyan ez is hasonlóan tejallergiásoknak való cucc, de legalább nem öklendezteti meg az embert (nemjónemjó, de ehetőbb, mint az előző).
Persze Peti nem eszi, de most azt csináljuk, hogy reggel (illetve délelőtt) ezt kap teljes kajára, hátha megszokja hamar.
Noés, ha már kaja téma.
Nem vagyok az a fajta, aki sokáig pénzen csücsül, így a keresztanyu/Mártiéktól kapott zsé egy részét elvertem.
Vettünk egy király etetőszéket!
Az előző ugye meghalt vala, meg Petinek direkt jobb, állítható háttámlájút néztünk ki, mert a fene tudja, mikor fog tudni ülni, én meg nem akarom még egy éves korában is a földön ülve hordozóban etetni.
Persze egy ilyen szék 40rugó körül mozog, ezééééért vateráztunk egy Prima Pappát! Mázlink is volt, mert ahogy elterveztük, megjelent egy kecskeméti ajánlat, és már vittük is.
Szóval kösziköszi nektek!
Íme a lámpabámulós, székben elveszős "dagadtmadár"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése