Vasárnap

Na a tegnapi nap is kafa volt!
A lényeg: reggel arra keltünk, hogy valami köcsögnek vasárnap reggel hétkor támadt kedve elköltözni. Persze kamion az ablakunk alatt, a lécsőházi zajokról meg ne is meséljek... Anyjukat elszidtam keményen, de csak úgy szolidan magamban.

Aztán paradicsomos krumpli hegyek Esztipocakban ebédre, amivel végtelenül elégedett voltam, majd délutáni alvás.
Amely alvás eltartott majdnem 3 órán át.

Ez nagyon király volt, mert Laci a héten szabin van és elterveztük, hogy Avatart megnézzük DVD-n. Még röhögtünk is, hogy vajon hány napig fogjuk nézni? Mivel két és fél órás a film, így minimum 2 délutánnal számoltunk.
Na, a mi drága Eszterünk hagyta, hogy egyben lenyomjuk.

A film amúgy szerintem nem volt nagy szám. Vagyis nem volt rossz, lehet, a moziélmény dobott volna rajta még egy-két pontot a saját besorolásunkon, de így... Mindegy, végtelenül boldogok voltunk, hogy egyben megnéztük.

A boldogság egészen este negyed 10-ig tartott, amikor is -ahogyan sejthető volt- Eszti nem pont az alvás felé vette az irányt. Sőőőőt... Ezer éve nem volt olyan, hogy ne feküdt volna le normális időben, de tegnap úgy kellett lelőni este 10-kor.
Addig meg a "sikítva viháncolok a kiságyban" műsor ment! Há' cuki volt, csak én már szerettem volna inkább lefeküdni, mint őt hallgatni, ahogy berreg!

Amúgy napok óta nagyon rosszul alszik. Sokat sír álmában, ami tök gáz, mert ott szoktam tötyörögni az ágya mellett, hogy akkor most mit csináljak: keltsem fel, hogy megnyugodjon, vagy hagyjam sírni, aztán majd megunja. A fene tudja, melyik a jobb. Mindenesetre hamarabb végzek, ha felveszem és kicsit megébred és úgy van visszaszunya.