Az elmúlt óra röviden:
Ebédpróba a levesnek álcázott lencsefőzelékből. Azt hittem az ilyen apróságokon (mármint, hogy a főzelék gyakorlatilag leves állagú) csak az apja tud fennakadni, de úgy látszik nem. Apjakölyke Eszter meglátta, elkerekedett szemmel megnézte, majd a "de-én-főzeléket-akartaaam!" tekintettel lealázott.
Jólvan, de nincs B verzió.
Így lesz a gyereknek Milli krémtúró az ebédje...
Hohóóó, nem is kellett még csak elfoglaltság sem a tálcára! Úgy behammolta rendezetten 3 mp alatt, hogy csak na! (Megjegyzem bátorkodtam neki eme finom csemegét most először adni életében.)
Aztán befejezvén a kaját úgy gondolta, hogy szétszedi a szemetest, majd amikor nem hagytam akkor a tiltott konyhaszekrényt (na nekem aztán ne mondja senki, hogy nem tudja, mit nem szabad), eddigre már kialakult a "magamatfeszítveüvöltvehiszti".
Bezzeg akkor jó voltam, amikor hagytam, hogy a szekrénypakolás közben a csavarok között turkáljon, meg a tömítésekkel játszon!
Na hogy csillapodjon: számítógép.
Leült az ölembe, én szépen letiltottam a billentyűzetet (hála megainformatikus férjnek vagy inkább informatikus megaférjnek, már mindent le lehet tiltani rajta), oszt olvasunk egy percet. Erre nekiesett az egérnek...
Jaaa, hogy hogy van most az egér? Hát kicsit betegesen: húzomhúzom, mire elindul és megtesz a képernyőn 2 mm-t. Nesze neked drága egér megafunkciókkal!
Majd újra vergődőshiszti, hogy miért is nem lehet az egeret megfogni/csapkodni/nyomkodni/monitorhoz vágni.
De minden jó, ha vége jó!
A negyedórás hisztériában kifáradva amint a feje az ágyhoz ért, úgymaradt. És alszik. (Ez azért nálunk valami.)
Valószínűleg magamat szívattam, mert annyira korán kelt reggel (és nem nagyon tudott visszaaludni, mindig megébredt 10 percenként), hogy inkább csak ebéd után hamar le kellett volna dugni fekvésbe és akkor megúsztuk volna a rohamot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése