(Annyira jellemző, hogy csak erre a lehetőségre tudok gondolni....)Ilyet én nem nagyon láttam az elmúlt napokban: tökéletes és kifogástalan a viselkedése. Nincs vinnyogás, unalom, szenvedés. Ma reggel elég korán kelt, már önmagához képest. Azóta egyszerűen eljátszik. Mindenhol. Jesszusom, ült a konyhában a habtapin és vagy 10 percig lapozgatta az újságját!
Heeee?Én már annyi mindent csináltam ma, hogy csak na! Örülök is neki, mert ezer dolgom volt, mivel holnap lesz a papesz 80. szülinapja megbulizva nálunk. Mi étterembe megyünk, Laci meg Esztert altat. Na ezért csinálok is neki püspökkenyeret, meg holnap rakott krumplit.
Igazából nem is nagyon tudtuk volna megoldani, hogy a délutáni alvása idején étteremben lógjunk összcsaládilag, mert Eszti vagy visnyogna a fáradtságtól, de semmiképpen nem hagyna engem nyugodtan enni. Voltaképpen nem nagyon van nyugodt étkezésem már hónapok óta.
Reggelit együtt eszünk. Neki gyártom a falatkákat, én meg eszem a megmaradt kenyérhéjat (ja, igazi anyasors...), ebédre meg vagy eszik rendesen és utána eljátszik egy kicsit, vagy nem, és rángatja a lábamat, hogy adjak már neki is abból, amit én eszek. Vacsorát nem eszek így a normális étkezéseimről ennyit (még a híradó alatti narancsom egy részét is elkunyerálja)... Szóval nem kell meglepődni, de várom a szombatot!
Ma odáig is eljutottam, hogy amellett, hogy mostam, fürdőszobát takarítottam, port töröltem, vasaltam, előkészítettem még a püspökkenyér hozzávalókat is, felkockázva, kimérve. Megfőztem a Márti-féle tarhonyalevest, ami furcsa mód teljesen besűrűsödött... De nekem még ez is kapóra jött, mert Laci nyúz már megint (néha ez így fellángol nála), hogy csináljak neki tarhonyát vagy lebbencset. Na ez a leves most pont tarhonya állagú! Yesss!
Ez is kipipálva! (Ezek után nem kell megkérdezni, hogy Eszterünk vajon mit étkezett ebédre... Jólvannna, de kitúrtam belőle a szalonnadarabkákat... 
)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése