A hétvégén elléptünk Lacival étterembe, amíg anyu vigyázott a cicóra. Persze, mert anyu képes volt ezért Pestről leutazni... Aztán az is természetes állapot, hogy lefektettem Esztit olyan 1 óra körül és a kajával már 3/4 3-ra végeztünk. De nem mentünk haza (bakker, anyu még a végén kirakott volna minket a lakásból, ha még akkor hazaérünk, amikor onokája még alszik...


Az étterem meg szerintem Kecskemét legpuccosabbja (Bagatell a színház mellett), na olyan is volt a kaja... Naggyon tökkéletes!
Így asszem a szombati nappal véget ért a 10 éves évforduló ünnepségsorozata!
Eszti amúgy tündibündi volt szombaton anyunak, vasárnap már kevésbé a másik mamáéknak. Reméltem, hogy a Hajnival majd ellesz, mert őt szereti megmászni meg stb, de nem nyertünk, engem akart. Jóvan. Ezvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése