2011. ápr. 15.

Egynapos betegség

Tegnap reggel 1/4 8, Eszti ébred. Kettőt szólt, majd többet sem. Csönd.
Visszaaludt. Hmmm... Érdekes.

3/4 8 újra szólt. Be is mentem, hiszen időben van, de nem akart felkelni. "Kérsz tejet?" Nem. És feküdt tovább. Na itt már gyanús volt.
Aztán, amikor visszaaludt, akkor végképp az lett. El is hüppögtem Lacinak a telefonba, hogy biztos beteg a kismackó, mert nem kel fel.

Végül 3/4 9-kor bementem életjelenségek után kutatni, szerintem erre felébredt, de továbbra sem kelt fel.

Fél órán keresztül feküdt csak, mondom kész, ez gáz. Az egész téli nyavalyamentesség után most lett beteg. Végülis már várható volt, ez van.
Megitta a tejet, majd legnagyobb örömömre kért még.

Aztán nulla reggeli után babakocsival akart menni sétálni (nagyon ritkán használjuk már), és addigra elindult a takony is. Ó jeeee...

Elő is vettem nagy lelkesen az orrszívót, hát kemény vagyok én, majd megoldom.

Nos, nem tudtam. Eszti úgy rúgkapált, hogy 3 végtagommal és az állammal sem tudtam megtartani. (Nem, időközben nem veszítettem el a karom, hanem abban fogtam az orrszívót.)
Szóval konkrét ökölharc, aminek a vége nemhogy orrszívás nem lett, de Eszti úgy megsértődött, hogy szegénykém bőgve rohant ki a szobából szabadulása után. Hát szomorú volt a helyzet.
Magyaráztam én neki, hogy anya nem kinyírni és megkínozni akart, hanem szimplán takonymentesíteni, de asszem nem jött be neki a szöveg. Mindegy, megnyugodott.

Aztán séta után (szigorúan mozdulatlanul ülve a babakocsiban...) hazajöttünk, megevett soksok gyümölcsöt, meg ebédet is rendesen, és már délben elkezdte, hogy ő megy alukálni. "De nem viccelsz? " És nem viccelt.

Fél 1-kor már aludt.
És a délutáni 2,5 óra sem az ő stílusa már.
Jadesajnáltam szegény kismackót, olyan kis szotyola volt.

Aztán persze a rámszakadt nagy szabadidőben magamat kezdtem sajnálni, hogy jajderosszlesznekem ma ablakot takarítani beteg kölykeccel a környékemen.

De nem így lett.
Már a megaalvás után sem sok baja volt, de ma reggel aztán végképp semmi.
Felkelt, végigsöpört a lakáson, takarítás közben kiborította a takarítósvizet arra a szőnyegpadlóra, amire tennék fel délután az újat, szóval neeeem, köszi ő jól van. (Én kevésbbé, mert most szenvedhetek egy kört, hogy hajszárítóval felszárítsam, hogy ne emiatt ne lehessen letenni ma az újat...)

Aztán drLacinak volt az egész családunkban annyi esze, hogy megérdeklődje, nem jön-e a kölykec foga. És de! Elindult az egyik hátsó utolsó fog.

Szóval ójeeee! Csak fogtakony volt!

9 megjegyzés:

  1. Ha elfogadod egy rutinos orrszívós tippjét:
    1. mindent odakészítesz a szőnyegre
    2. a gyereket két vállra fekteted
    3. ráülsz szépen a mellkasára (no csak finoman persze), ezáltal nem tudja sem a kezeit sem a lábait használni, persze iszonyat ordítani fog
    4. bekapcsolod a porszívót
    5. kiszívod a gyerek orrát
    Ha mindehhez nincs lelkierőd: megtanítod zsepibe fújni. Marcinak egész jól megy, ha megfenyítem az orrszívóval :D

    VálaszTörlés
  2. Ja, és ez tök jó, egy egész tél betegség nélkül! Istenkirályok vagytok!

    VálaszTörlés
  3. Hehe, most elképzelem, hogy gyerektelen és orrszívót nem látott ismerősök milyen fejet vágnak arra a tuti infóra, amit megosztottál velem! (Én meg közben boldog vagyok, mekkora jó módszer már! :) )
    És persze, istenkirályok hát, majd nézzük meg a jövő telet, ha Eszti is közösségbe kerül... :S

    VálaszTörlés
  4. ehhez képest az én széken ülök, lábaimmal a lábait, bal kezemmel a kezeit, állammal a fejét fogom le-módszerem piskóta :D

    viszont hurrá, hogy csak fogtakony, soha hosszabb betegséget!

    VálaszTörlés
  5. Lesz majd nekik is gyerekük, meg orrszívójuk is :D Aztán nosztalgiával gondolnak vissza, h "emlékszel az Eszti blogjában arra a hüle tyúkra aki ráült a gyerekre? Melyikünk csinálja?.... :D"

    VálaszTörlés
  6. Nekem gyerektelenül nagyon praktikusnak tűnt a ráülős módszer, nem vagyok elriasztva, elteszem későbbre ;-) az orrszívó készülék viszont, na az nagy talány...
    Kriszta

    VálaszTörlés
  7. Hehe, orrszívás: szerencsére nekünk nem volt vele gond. Két-három alkalommal használtuk összvissz, aztán meg megtanult Kata orrot fújni :)) (Ez nem bezzegelés, csak Kririsztának írom, hogy nem köll ám megriadni :))

    A lényeg meg: éljen, hogy nincs komoly baja Esztinek. Ha jól sejtem ő a kialussza a betegséget típus. Katóci sajnos nem, de mint tudjuk, ő amúgyis hadilábon áll az alvással!

    VálaszTörlés
  8. Nemár, ezektől a porszívós brutkóságoktól nekem gyerekestől áll ketté a fülem! :D És még azt hittem nálunk gáz a helyzet, pedig ezek szerint Ádehogy! Hú! Én azt figyuzzátok, egyedül csinálom az orvosi utasítás szerint kétemberes melót miszerint: gyerek ölbe, egyik orrába Sterimar fújás és KÖZBEN a másik orrából orrszívózás.
    Azt mondom nektek: olyan nincs amit egy anya ne tudna megoldani! :D
    Jójó nálunk is gyakran elhangzik ilyenkor az "ebben nem te döntessz" jelige és végső esetben a "még én vagyok az erősebb (bár már nem sokáig)" kétségbeesett önnyugtató mondat is a "segíteni próbálok" és "ettől jobban leszel" teljesen hatástalan sorok mellett, ne gondoljátok, hogy itt minden fenékig tejfel...

    VálaszTörlés
  9. And the winner is... Eliiiiif!!! :DDD

    Kriszta, te meg ne higgy Hajnikának! (Kata amúgyis átlagon felüli...) Legalább kétéves korig biztos lesz az orrszívóhoz szerencséd. (És legközelebb bemutatok neked egyet, ha jössz, jó? ;-) )

    VálaszTörlés