Aki mondhatni amatőr, mert csak azt nem mesélte el a gyereknek, hogy amúgy nem kell odavágni a fészekből megszerett kincset a kosárba, mert összetörik... :)
Ez a "mindenki boldog" kép.
Főleg én, mert Eszti már a buszon azt kérdezgette, hogy van-e a dédinek labdája (mert, ha eljön a mamesz, akkor itthon is szoktak labdázni), hááát, mondom szerintem nincs, de majd lejmolunk egyet valahonnan.
És hihetetlen ráérzéssel a Mártiéktól pont kapott egyet!
Munkában a dédipapával.
Én is dolgozom. Még jó, hogy ott nem volt elveteményezve.
Végre megjött Etumama!
Mama lökje hintát! Mamagyereeeee! Mama húzza papucsomat! És sorolhatnám... (Mondom, "egymás-segge" feeling)
A teljesen korrekt húsvéti kaja... Főtt sonka... Jóegészségesen.
(Jaaa, és nem kell elájulni, van egy ugyanilyen kép, amelyen a kölykec előző nap egy nagy darab sült kolbászt eszik. Uhh... Az is cuki...)
És igen, a napi, minimum 5* végzett tevékenység közben.
Mármár odáig fajult a dolog, hogy egyszer a konyhában érzem: büdös a gyerek. Mondom neki: Te Eszti! Kaki van? Ő ártatlanul rámnéz: Nincsen.
Jaaa, akkor frankó, mert tyúkszaros a gatyád is...
A húsvéti nyuszifészekkészítős és nyuszifészek mellett elmenős, de ajándékot észre nem vevős képeket majd holnap, mert ennyi most pont elég volt a beszámolóból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése