Röpke sztori apafőnökről

Bolt közepe, Eszti kinézett valami -talán Yupee nevezetű- cukros szmötyit és bele is tette a kosárba. Hát mondom ezt hóttuti, nem veszem meg neked!
Kezdünk amúgyis rászokni erre a boltban vásárolgatósdira, ami annyira nem tetszik anyafőnöknek.
Tegnap pl bepakolt a kosárba egy túrórudit. 12 körben magyaráztam neki, hogy eddig nem szeretted és nem fogod megenni, de nem hitte el. Én meg persze hisztielkerülendő, meg "amúgyiscsak 60 forint" jól van, nagy engedékenyen beleegyeztem, hogy megvegyük.
Na meg is lett az aznapi túrórudi adagom, mert beleharapás után Eszti: nem szeretem tújójudit. Kaffa, mert pont ezt pofáztam a boltban 20 soron. Sebaj, jegyezd meg, oszt kész!

Na ma cukros szmötyivel ugyanez. Mondtam neki, hogy nem fogjuk megvenni. Ezerszázalék. Pont. Ha ehhez itt éjszakázunk a boltban akkor sem. Visít, hogy ne vedd ki kosárból!. Mondom jó, akkor vedd ki te! Nem veszem, viszem pénztárnéninek.

Végső elkeseredés, mert felmerült bennem a tényleg itt éjszakázás lehetősége: apafőnök telefon: "te beszélj vele, mert nem tudom, mit csinálok itt a bolt közepén, de ha így kell innen kirángatnom, nem jövünk többet Univerbe, aztuti!"

Beszéltek -nem túlzok -10 másodpercet, majd Eszti visszaadta a telefont a kezembe, benyúlt a kosárba és visszatette a szmötyit a helyére.

Hát néztem egyet sokkolódva... De iszonyat gyorsan magamhoz tértem és odaspuriztam a pénztárhoz boldogan, kölyköstől és szmötyimentesen.