Ágyőpá mogyikrém!

Aztán még tegnapi UH is izgalmas volt.
Az hagyján, hogy annyit kellett várni, hogy a végére már az én alapvetően türelembajnok babám is úgy bekattant, hogy konkrétan felmászott utánam a vizsgálóasztalra az ultrahangozás alatt. Én meg nem tudtam ám csak úgy lehajítani...
De még a remek hírek... Brrr...

Az uhus néni ugyanis teljesen más álláspontot képviselt, mint az előző. Vagyis szerinte konkrétan gáz, hogy sok a magzatvizem. Mondtam hurrá! Meséljen!

És mesélt, de addig jutottunk, hogy a Petigyerek szervein nem lát semmi elváltozást, ezért talán a cukorértékemmel hozható összefüggésbe a dolog. (Vagyis a cukormérésen nem léptem át a határértéket, de közel jártam hozzá), így diétára fogott és vissza is rendelt egy hónap múlvára kontrollra.

No, persze első dolgom volt tegnap jól utánaolvasni mindennek a neten, és hát szívás!

És tényleg! Ha a kölyköt szétvizsgálják, és nem valamely rendellenessége miatt termelődik, akkor biza a cukros kismamáknak több a vize.
Ez egyébként egy csomó veszéllyel is jár, úgyhogy azonnal, melegében búcsút intettem az ebéd utáni mogyorókrém-csokoládé-csokiskeksz és sütike verziónak. (Ráadásul a veszélyek mellett a has növekedése miatti csíkozódással is jár, úgyhogy nem volt nehéz azonnali diétába kezdenem...) És nekikezdtem annak eltervezésének, hogy akkor vajon mit is fogok étkezni az elkövetkezendő időszakban.

És nem volt gáz lemondani azonnal mindenről... Főleg, hogy ezek a kismamák általában óriásbébiket szülnek, na attól mentsen meg az Isten! De tényleg!

A szép az egészben, hogy pont előző nap találkoztunk Enikővel, aki csak és kizárólag orvos által előírt elővigyázatosságból diétázik a terhessége alatt, és kb. őrá is hősként tekintettem. És erre tessék. Most én is hőssé válhatok!