Amikor az ember lánya elfelejti, hogy gyereke van

Reggel van, Laci megsimogat. Majd még egyszer.
Éppen rúgni készülök, mert "neeeee, én erre felébredeeeek!" Aztán bevillan, hogy ő ezt tudja nagyon jól, nyilván okkal simogatott meg.
Érzem, hogy korán van, nézem: 1/4 7. Mibajaaa?

Feláll az ágyról és indul - gondolom pisilni - nemértem, nemértem, mi a jófrancért vert fel engem is???

Aztán éles kanyarban a gyerekszoba fel veszi az irányt. "Jaaj, nehogybemenj, lehet csak álmában szólt!!" (Ebben a pillanatban ugyanis leesett, hogy van egy gyerekem, akiről bár hihetetlen feltételezés, de akár fel is ébredhetett negyed 7-kor...
Laci vállat von, visszacsámpáz, és bejelenti, hogy " Eszti tuti fent van, mert már vagy 6* anyá-zott". De ő akkor már be nem megy érte. Najó, megyek én, mert közben én is hallom.

Eszti ül az ágyon.
Majd felmerül a hajnal kérdése: Majom hol van?
Ej baba, minnyá előkerítem neked, jó? Megvan.
Kérek tejcit!
Nem is értem, miről beszél... "Húú, babecku ne szívass, még csak negyed 7, nehogymár kelni akarj!" (Mondom csak úgy inkább magamnak, hiszen egyértelmű, hogy ha felkel, akkor felkel.) És nem. Elhitte, hogy korán van, visszakucorodott és aludt még 8-ig...

Király vagyok!

Na és, nem kell ám annyira irigykedni, mert ahogyan ez a kettes számú Petigyerök működik, hááát, nem sok ilyen élményem lesz július után, azmánbiztos!