Hát én már annyira kivagyok. Nem is tudom, hogy magamtól jobban, vagy Esztitől.
Már annyira közel vagyunk a szobája befejezéséhez, hogy csak na! Ma letették a szőnyeget, összerakták a "nagylányágyat", a fél szekrényt bepakoltam, de közben...
Áááá, folyamatos veszekedés, kiabálás, ricsaj, szétpakolás. Az a legdurvább, hogy azt vártam, mikor fekszik már le aludni a pernahajder, mert tényleg hülyét kapok tőle.
Perszepersze csúfos dolog ilyeneket írni, de akkoris így van, ha előadom, hogy "hűdejóóó"
Nála a segítek anyának maximálisan így néz ki:
Vagyis a már kinőtt és elrakott cuccokat magára aggatta.
Itt.
Amúgy kiöntött 2 adag takarítós vizet, felmászott a létrára, és a tiszta ablakot újra összetapicskolta, széthajigálta a bepakolt ruhákat, meg azt is, amihez még nem nyúltam. Egyszóval szinte lehetetlenség mellette pakolni.
Elhiszem, hogy ő is rohadtul unja a banánt, de én is elég szerencsétlen vagyok jelenleg.
Mindenesetre kibírtam és nem hívtam fel Lacit üvöltözni, csak hogy valakin kiadjam a mérgem, nem raktam ki a kölyköt sem az erkélyre a ruhaszárítóval együtt, viszont megettem egy adag mogyorókrémet és most csak arra gondolok, hogy holnap már királyság van.
Ugyanis megyünk Pestre 4D-re meg vásárolni (meg remélem Burger Kingbe - ami nekem simán egy igazi program -mert Kméten nincsen...), ééés mindezt úgy, hogy kisgazember le lesz passzolva a mamának.
Aki szerencsére alig várja, hogy Esztit megkaparintsa.
Csak nehogy nála felejtsük pár napra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése