Hirtelen nagylányosodás

Minden bizonnyal le kéne szoknom arról, hogy édesbabámnak szólítom azt a kislányt, aki immáron a családban van. Hol van ez már a babától!!!

A terveink azok voltak, hogy mire Peti megszületik, addigra egy-két dolgon változtatni kell. Ilyenek mint pl. kád helyett zuhanykabin, meg kiságy helyett ifjúsági ágy. Meg még pár ilyen.

Noés ezeket a változtatásokat szerettem volna igen hamar bevezetni, jóval szülés előtt. (Ne koppanjon már akkorát szegény kölykec, amikor jön az új jövevény, aztán már kádja sincs, meg ágya sem, szóval ez érthető.)

Node Eszti beelőzött.

A nagy rumli kellős közepén egyszercsak kipattant a fejéből, hogy ő a zuhanykabinban fog fürdeni. Hát jó, de akkor most választhatsz és akkor viszlát kád! Zuhanykabin. Ok.

És lőn, két hete abban fürdik (mélytálcás), és szereti kellőképpen. (Már megkapta a kabin az első szerelmi vallomását is, miszerint: Nagyon szeretem a csúszásgátlót. ) Éljen!
Bár mostanában inkább randalírozásra használja a helyet.
Látni kéne, ahogyan: anya menjen ki után mi azért visszasettenkedünk röhögni, ahogyan a kis puciseggű baba háttal nekünk a tusfürdőkből próbálja kisajtolni a cuccot. Persze nem megy neki, de azért bőszen kenegeti a hasát és közben dumál folyamatosan. Hát édi, na!

Aztán a nagylány-ágy.

Végre készen van a gyerekszoba, egy-két apróság van már csak hátra ezzel, így szombat dél óta Eszti alvás-nagylány is lett.
A fektetés egyedül a gázosabb, mert azért egy-egy nehezebb alkalomkor jól jött, hogy bevágtam a kiságyba, aztán tetszik-nemtetszik alvás van, de ez a lehetőségem sajna elúszott. Biztos lesznek még zűrök, egyelőre azonban jól vette az akadályt.
Első iccaka felsírt hajnalban, de aztán ma már nem.

Mondjuk tegnap délután azért megpróbálta becsempészni az elöl hagyott lámpabúrát és egyebeket az ágyba, de visszafele settenkedés közben elcsíptem... :)

Szóval ez is megvan.

Volt még egy feladat, az a hálózsák elhagyása. Ugyanis 92-es jóvastag téli zsákja van, és én már nem akartam tavaszra/nyárra új méretet venni. Gondoltam majd átszoktatjuk valahogyan a takaróra. Na ez ügyben is inkább engem kéne átszoktatni, mivel hülyét kapok attól a ténytől, hogy tutira kitakarózva alszik a kölyök egész éjjel.
Majd megszokom. Ugyanis Eszti egyszercsak kb. egy hete nem vette fel többet a hálózsákot. És azóta sem veszi, már nincs is felajánlva. Takaró, oszt csá.

Szóval mekkora jógyerek ez, 3-ból 2-t simán-magától.

És a bónusz szépsége a nagylányságnak: bilizés tekintetében is elindult a folyamat. Olyan lassan, de biztosan alapon. Szintén önálló döntés alapján.

Úgyhogy mindamellett, hogy az önálló akaratától nemrég még falnak mentem, végre megleltem benne az előnyöket is.