Egynapos betegség

Tegnap reggel 1/4 8, Eszti ébred. Kettőt szólt, majd többet sem. Csönd.
Visszaaludt. Hmmm... Érdekes.

3/4 8 újra szólt. Be is mentem, hiszen időben van, de nem akart felkelni. "Kérsz tejet?" Nem. És feküdt tovább. Na itt már gyanús volt.
Aztán, amikor visszaaludt, akkor végképp az lett. El is hüppögtem Lacinak a telefonba, hogy biztos beteg a kismackó, mert nem kel fel.

Végül 3/4 9-kor bementem életjelenségek után kutatni, szerintem erre felébredt, de továbbra sem kelt fel.

Fél órán keresztül feküdt csak, mondom kész, ez gáz. Az egész téli nyavalyamentesség után most lett beteg. Végülis már várható volt, ez van.
Megitta a tejet, majd legnagyobb örömömre kért még.

Aztán nulla reggeli után babakocsival akart menni sétálni (nagyon ritkán használjuk már), és addigra elindult a takony is. Ó jeeee...

Elő is vettem nagy lelkesen az orrszívót, hát kemény vagyok én, majd megoldom.

Nos, nem tudtam. Eszti úgy rúgkapált, hogy 3 végtagommal és az állammal sem tudtam megtartani. (Nem, időközben nem veszítettem el a karom, hanem abban fogtam az orrszívót.)
Szóval konkrét ökölharc, aminek a vége nemhogy orrszívás nem lett, de Eszti úgy megsértődött, hogy szegénykém bőgve rohant ki a szobából szabadulása után. Hát szomorú volt a helyzet.
Magyaráztam én neki, hogy anya nem kinyírni és megkínozni akart, hanem szimplán takonymentesíteni, de asszem nem jött be neki a szöveg. Mindegy, megnyugodott.

Aztán séta után (szigorúan mozdulatlanul ülve a babakocsiban...) hazajöttünk, megevett soksok gyümölcsöt, meg ebédet is rendesen, és már délben elkezdte, hogy ő megy alukálni. "De nem viccelsz? " És nem viccelt.

Fél 1-kor már aludt.
És a délutáni 2,5 óra sem az ő stílusa már.
Jadesajnáltam szegény kismackót, olyan kis szotyola volt.

Aztán persze a rámszakadt nagy szabadidőben magamat kezdtem sajnálni, hogy jajderosszlesznekem ma ablakot takarítani beteg kölykeccel a környékemen.

De nem így lett.
Már a megaalvás után sem sok baja volt, de ma reggel aztán végképp semmi.
Felkelt, végigsöpört a lakáson, takarítás közben kiborította a takarítósvizet arra a szőnyegpadlóra, amire tennék fel délután az újat, szóval neeeem, köszi ő jól van. (Én kevésbbé, mert most szenvedhetek egy kört, hogy hajszárítóval felszárítsam, hogy ne emiatt ne lehessen letenni ma az újat...)

Aztán drLacinak volt az egész családunkban annyi esze, hogy megérdeklődje, nem jön-e a kölykec foga. És de! Elindult az egyik hátsó utolsó fog.

Szóval ójeeee! Csak fogtakony volt!