Vasárnap délután, inkább már este, 7 körül kavartunk csak haza a mamáéktól. Majd én elromboltam vacsorát csinálni, Laci meg az ásványvizeket pakolta be a kocsiba. Eszti meg, no az nem tudjuk, hol volt.
Egyszer csak Laci beszól a bejárati ajtón, hogy akkor most induljak ki az erkélyre gyereket fegyelmezni.
Futok, látom Eszti ártatlan mosollyal cígöli a vadiúj, nagy és nehéz könyvét az erkélyre. Finoman elmosolyodtam, hogy Laci biztosan félreértett valamit, hát szegín kölke csak olvasni akar.
Aha...
Laci - immáron lentről az utcáról kiabál fel, hogy "szerintem költözik...". Még mindig nem értettem, aztán kinéztem.
Az ártatlanmosolyú kisgyermek ugyanis a fél berendezést kiküldte már az utcára az erkélyen keresztül. Volt lent egy pár papucs, egy játékmaci és három könyv. (És éppen a negyediket cipelte az erkély felé.)
Még jó, hogy vasárnap estefelé volt, nem valami forgalmasabb időben. Hiszen én sem pont arra vágyom hogy mitsemsejtve sétálgatok, aztán fejbecsesznek egy Bambis könyvvel.
Valamivel biztos nagyon kíhúztátok a gyufát, hogy ennyire költözni akart a gyermek :)
VálaszTörlésHát ez jó, olyat nevettem:)))
VálaszTörlésHiggyétek el, én is nehezen vágtam szigorú arcot hozzá... :)
VálaszTörlésMegfeküdtem a röhögéstől! :D Mondjuk a legjobban az utolsó mondat tetszett, koronázta a sztorit! Puszi nektek!
VálaszTörlés